Tök jó ezeket olvasni, hogy ki hogy kezdte.

Beindult a nosztalgiázás. Én a CsodaPók V2 11-es számával indítottam, emlékszem, többször el is olvastam, el voltam ájulva a rajzoktól. Persze, nem tudtam rá vigyázni, így jó pár helyen sérült a borító, tört a gerinc, és még sorolhatnám. Talán csak elszakadva nincsen, igazából "csak" olvasásra használtam, de arra rengetegszer. Még mindig megvan. Ez az a képregény, aminek a minősége kétséges, de nekem ez a legdrágább mégis.
Különszám:
Méltó volt a 25. évfordulóra. Az Amazing F. 15-öt jó volt elolvasni. Vicces volt, még így is, hogy a felújítottat kaptuk meg. Érdekes, hogy kockáról kockára az időbeli, és térbeli ugrás nagyon nagy. A mostaniaknál ez jóval kisebb. És igazából megértem;, hogy akkor miért akarta mindenki, hogy folytatódjon PP története, és ez baromi jó érzés.
Az ASM 182-183 a szokásos Kingpin minőség volt, míg az utolsó sztori egész egyszerűen megmosolyogtató volt. Próbált komoly lenni, és vicces. Ezt igyekezett váltogatni, de rajzok sajnos a komolyság ellen voltak, így azokat nem tudtam nagyon komolyan venni.
Mindenesetre szét nyitókép volt, hogy a Brooklyn hídon áll, úgy tűnik, mintha nekünk beszélne, majd kiderül, hogy Gwenhez szólt a monológ.