De nem olyan hely. Kapnak kaját, melegedhetnek, orvosi ellátást, ilyesmik. Semmi további célja nincs.
De, van. Ha leszámítjuk a valódi célját, hivatalosan egy segélyező és továbbképző központ, ami nem cask melegedőként, hanem továbbképző központként is szerepel, hogy segítsen a hajléktalanoknak megélhetést találni. Sőt, igazából a fronton az az egész lényege, ezért olyan népszerű a hely.
Fordítói szabadság?
Én már hallottam ilyesmiről, de lehet hogy csak valami mese, hogy létezne. 
A fordítói szabadság egy eszköz, ami arra jó, hogy a forrányelvre jellemző sajátosságok és a célnyelv sajátosságai között szükség esetén hidat verjen az ember.
Az más kérdés, hogy sok amatőr és sajna jó ideje sok hivatásos fordítói is a lustaságának ürügyéül használja.
Az meg, hogy az amerikaiak vagy nyolcvan éve ezzel a kifogással írnak át mindent (és nem arra gondolok, hogy költenek valamit egy japán szóvicc helyére egy animében, hanem olyan extrém dolgokra, hogy importált horrorfilmekből új szövegkönyvvel csinálnak egy vígjátékot), és ez visszaszivárgott lassan Európába, nem segített a helyzeten.
Bár tény, hogy a régi semices fordítások is sok helyen használták ezt a „szabadságotâ€, főleg amikor Szeredás a lehető legkínosabban beleerőszakolta a laza vicceskedő szövegelését az amúgy leghétköznapibb párbeszédekbe; vagy amikor Tóni az ellenkezőjét csinálta, és a feszültségoldó egymondatos beszólásokból csinált vérkomoly diskurzusokat.