A látványhoz ért de a karakterekhez nagyon nem. Az új film karaktervezetésben és ábrázolásban köröket ver a trilógiára.
Szerintem meg pont az új filmben voltak gyengék a mellékszereplők. Sőt, Jameson egyáltalán nem is volt. A régi trilógia sokkal jobb volt ezen a téren.
Nem az a legfontosabb, hogy az apró részleteket hogyan prezentálta, hanem az, hogy a karakter lényegét mennyire ragadta meg, és az 100-as volt (az elején még).
Egyetértek. Nekem pont az a bajom az új filmmel, hogy hiába figyeltek oda bizonyos részletekre, az összhatás mégsem lett elég jó. Raimi filmjeinek ezzel szemben (leszámítva a 3. részt) van egy egységes, jellegzetes hangulata, ami magával ragad. Ráadásul a főgonoszokat nagyon eltalálta (ami az ilyen filmeknél elég fontos tényező), ezzel szemben az új filmben a Gyík elég középszerű lett. És pont egy olyan sztoriból lett kihagyva a Hírharsona, ahol Pókember ellen hadjáratot indít a rendőrség...
Persze, a Raimi-filmeknek is voltak hibái, de ne felejtsétek el, hogy az akkori stábon nagyon nagy nyomás volt, ahogy Kaine is írta, Raiminek kellett megszerettetnie a mozgóképes Pókembert az egész világgal, nem csoda, hogy nem mertek mindenben kockáztatni.
Van, amiben az új film jobb, és van amiben a régi trilógia erősebb, de a hangulat, az összhatás nálam egyelőre Raimiék felé billenti a mérleg nyelvét, ha csak egy kicsivel is.
Az ultimate Manó egy borzalom.
Pedig nekem van egy olyan előérzetem, hogy az új Zöld Manó (már ha színre lép valamelyik folytatásban, ami elég esélyes) az ultimate és a 616-os verzió keveréke lesz.
