Külföldi oldalakon olyan szinten gyűlölik a második részt, hogy minden idők legrosszabb képregényfilmjének mondják sokan.
Nem, nem a legrosszabb. Azt a címet még mindig a Macskanő birtokolja.
Legalábbis részemről.
Amúgy én is a minap néztem meg újra, átpörgettem az uncsibb részeket. Talán egy fokkal jobban tetszett a film, mint elsőre, de igazából nem sokat változott a véleményem. Kb. úgy vagyok mint Morbius, hogy "átlagos, semmi extra". Nem rossz film egyáltalán, de nem is kiemelkedő. Az a baj, hogy ha laikusként próbálom nézni, akkor egy laza, látványos nyári blockbusternek tök jó, de ha rajongóként nézem, akkor máris egy csomó minden zavar benne. Igazából az új szérián nem érzem azt, amit a régi trilógiánál igen, hogy rajongó készítette. Különösen ennél a filmnél érződik, hogy amolyan tisztességes iparosmunka lett: rakjunk bele mindent, amit a fanok akarnak, meg ágyazzunk meg vele a spin-offoknak, valahogy ez az erőltetettség érződik a filmen.
Igazából, ha valamiért dicsérni lehet ezt a részt, az az, hogy Pókember itt a legpókemberesebb, tökéletes a jelmez, pókos a mozgás, meg még pofázik is végre. De ugyanakkor meg valahogy nem jön át a felelősségtudata, ami Raiminél tökéletesen átjött, ő jobban megragadta Pókember és Peter Parker lényegét, az ő karaktere közelebb állt hozzám. És ami még nagyon fájó pont: a főgonoszok. Raimi nagyon eltalálta őket, tökéletesen nyúlt hozzájuk (Venom kivételével), de az új szériában mintha nem tudnának mit kezdeni velük. Egyik sem lett igazán jó, talán Elektro volt a legjobb, de ő is csak a látványos képességei miatt (amik már túl látványosak is lettek). A Zöld Manó jó lehetett volna, ha rendesen felépítik a karaktert, de elkapkodott és erőltetett lett. Szóval a főellenségeket tekintve a régi trilógia nagyon veri az újat, ami elég ciki, mert az ilyen filmeknél nagyon sokat számít, hogy mennyire jók a főellenségek.
