Én meg most egy remake-et jöttem a sárba tiporni. Most néztem meg a Rémálom az Elm utcában feldolgozását. Nos, ez valóban egy rémálom volt. Ennyire kegyetlenül rossz filmet, akarom mondani, feldolgozást még nem láttam. A Péntek 13 remake-je még elment, mert igazából inkább folytatásnak lehetett venni nem pedig feldolgozásnak. A Halloween már rendkívül rossz volt, a második részéről már nem is beszélve. De ez az Elm feldolgozás még ezt is alul tudta múlni. Kezdjük mindjárt Freddy-vel. Robert Englund zseniális volt régen ebben a szerepben. Bátran kijelenthetjük, hogy ő volt az, aki legendát csinált a karakterből. Nélküle biztosan nem lett volna annyira sikeres a régi sorozat. Viszont Jackie Earle Haley-ben a leghangyányibban sincsenek meg ezek a képességek. Amit Freddy-ként művelt az kész vicc volt. A maszkjáról meg nem is beszélek, mert az pláne borzalom volt. A maszkmester megbukott ebben a produkcióban. Freddy feje inkább emlékeztetett egy majomra, mint egy mániákus gyilkoséra. A többi szereplő sem volt olyan meggyőző, mint a 84-es produkcióban. A történetvezetés meg aztán tényleg maga volt a pokol. Ha nem láttam volna a régi filmeket, akkor nem is igazán tudtam volna, hogy most mi is történik és hogy ki is volt eredetileg Freddy. Bár azt hozzá kell tenni, hogy az eredetiben Freddy egy gyerekgyilkos volt, aki halála után is folytatta ezt a szokását. A mostani filmben meg csak az jött le, hogy Freddy csak molesztálta a gyerekeket. Persze ez sem kisebb bűn, de a későbbi motivációt nem magyarázza meg a filmben. Az eredetiben szépen ki volt találva, hogy ő egy brutális gyilkos volt és az is maradt. Itt meg egy molesztálóból lett hirtelen brutális gyilkos. Ez nekem kicsit fura a régi Freddy-t ismerve.
Szóval sikerült Wes Craven egyik legjobb horrorjából egy nevetséges filmet csinálniuk. Aki ismerte és szerette a régit, akkor az nagy ívben kerülje el ezt a feldolgozást.
