Nos, azt hiszem megvan az év filmje. Iránból! Eddig vagy 30-at láttam a tavalyi évből (és még van 10-et biztosan megnézek), de ezt már most ki merem jelenteni. Hezitálás nélkül. Sőt, talán tavaly sem volt ilyen elemi erejű, sokrétű, leírhatatlanul komplex alkotás, mint az A separation. És talán jövőre sem lesz.
Ritkán látni ilyen lélekbe markoló, fájdalmasan valódi, és gyötrelmesen emberi drámát, mint a Nader és Simin - egy válás története (A separation). A sztori akárhol megtörténhetett volna, ahol vannak vallásos értékek, és a becsület, mint olyan, számít az embereknek. Akár itthon is...akár Budapesten is, akár Debrecenben is. Bárhol. A témák univerzálisak, és bravúrosan egy roppant egyszerű konfliktusból származnak, a maguk legtermészetesebb módján. A forgatókönyv mégis nagyon komplex, metsző élességgel írt, kiváló, príma....gyakorlatilag hibátlan. De tényleg.
A film hihetetlenül súlyos témákat boncol fel, és szedi ízekre karaktereit azok súlya alatt. no nem hollywoodi magasságokra kell gondolni. Itt nem kell megmenteni a világot...ó nem. Itt egy Alzheimeres apáról kell gondoskodni, aki már a családját sem ismeri fel. Csak nyűg, csak teher, mégis felnevelte fiát, akinek illik visszafizetni az adósságot. Még ha az apa nem is ismeri már meg fiát, a fia viszont még emlékszik, mit tett érte a magatehetetlen apja egykoron. Mindez nagyon nehéz, főleg úgy, hogy a szeretett feleség már nem bírja tovább a helyzetet, nem akar az iráni korlátok és bizonytalanság között élni. Ugyanakkor az anya sem akarja elhagyni gyermekét, magával akarja vinni. Természetesen a férj is meg szeretné tartani a 11 éves gyermeket. Mindkettőjüknek igaza van, mégis egyikőjüknek sincs. Mi lesz a játék vége? Hova vezet ez az egész? Mikor kell lemondani a becsületről a saját lányunk érdekében? Mikor kell a meggyőződésünk ellen tenni, csak hogy a szeretteink szenvedése megszűnjön? Miért tegyük meg mi az engedő lépést, ha mégis szilárd meggyőződésünk van? Vajon jól gondolkozunk, vagy elfogultak vagyunk?
És ez még csak az első cirka 15 perc kérdésköre. Nem túlzok, iszonyatosan komplex a film, iszonyatosan sok kérdést vet fel, iszonyatosan elgondolkodtató...és a félelmetes benne, hogy ezek teljesen hétköznapi kérdések. nem olyanok, amikkel egy szuperhősfilmben találkozik az ember, hogy vajh 1000 életet fel lehet-e áldozni a világért, vagy ilyesmi. Nem. Ezek azok a kérdések, amelyekkel mi is találkozhatunk életünk során, és valószínűleg találkozni is fogunk egy jelentős részükkel.
A helyzetet csak bonyolítja, amikor egy terhes gondozónőt felfogad a férfi apja gondozására, aztán történik egy baleset. Pereskedés, igazságkeresés, önigazoláskeresés, nyerészkedési vágy és becsület, szeretet és indulatok, gyarlóság és tisztesség ütközik egymásnak, majd szétfeszítve a képernyőt. Mindezt úgy, hogy sokdimenziós, nyomasztóan valódi karaktereink mind jó emberek a szó hétköznapi értelmében, ugyanakkor nem tökéletesek. Hibáznak, de a saját családjukért hibáznak, hazudnak, elhallgatnak...vagy inkább vétenek? Vétenek a becsület ellen, mely tönkreteszi a hitet? A megbecsülést? S ennek hozományaként a családot? Vagy mégsem hibák ezek a hazugságok?
Nincs, nincs, nincs megoldás. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy kinek van igaza, kinek az oldalára áll...pártatlannak maradni nem lehetséges. Persze még ezt az egyszerűen tűnő döntést is szinte képtelenség meghozni ebben a filmben, annyira igaza van mindenkinek, és annyira nincs. Mindenki felteheti magának a kérdést, hogy vajon ő mit tenne az adott helyzetben? Figyelmeztetlek, helyes válasz, döntés talán nincs is...csak olyan, amit könnyebb megmagyarázni, ami után kevésbé kell a lelkiismeret kínjaival hadakozni.
Nader és Simin válásának, és a válás következményeinek története olyan történet, amelyről nyugodtan írni lehetne egy disszertációt, annyira sokrétű, és sokatmondó - persze utóbbinál nem amolyan szerencsesütis bölcsességekre kell gondolni. Nader és Simin válásának története az a film, amelyet mindenkinek érdemes megnéznie, ha érdekli a téma, ha nem. No nem az én kedvemért..hanem azért, hogy tanuljon belőle. HOgy megkímélje magát azoktól a döntéskényszerektől amikbe a szereplők kerülnek. Hogy neki ne kelljen meghoznia ilyen lehetetlen döntéseket. Tényleg tiszta szívből ajánlom mindenkinek. Nézzétek meg és gondolkozzatok. Vonjátok le a tanulságokat és okuljatok. HOgy jól fogtok-e szórakozni? Nem hiszem. Fájdalmas lesz. Szívbe fog szúrni. Kegyetlenül. Konstruktívan, bármilyen furcsán is hangozzon mindez.
A "film" nem kérdés hogy 10/10. Bár én nem is filmként tekintek rá, hanem a valóság egy szeleteként. Szinte tökéletes.
