Például hiába láttam már ezerszer a Spencer-Hill filmeket, a mai napig úgy nézem őket, mintha először látnám.
Én pont ezekkel a filmekkel vagyok úgy, hogy bár gyerekkoromban imádtam őket, és a mai napig jó filmeknek tartom, mára már a könyökömön jön ki, hogy minden ünnepen kötelezően Bud Spencer - Terence Hill maraton megy a tv-ben. Úgyhogy már bele se nézek.
*****
Egyébként tegnap este volt két új filmélményem:
1.
Max Payne - hát ez gyenge volt. Mondjuk pont azért nem néztem meg eddig, mert nagyon lehúzta annak idején mindenki. Annó régen játszottam a játékkal valamennyit, azon már nem is csodálkozom hogy nincs túl sok köze hozzá, de Mark Wahlberg szerintem borzasztó választás volt a szerepre. Egyszerűen nem tudja átadni a kiégett, bosszúszomjas zsaru karakterét, a színészi játéka kimerül annyiban, hogy komoly fejet vág állandóan. Megértem a fanyalgókat is, akik az akciókat hiányolták - a játékban egy pályán több lövöldözés van, mint az egész filmben. Mondjuk ez engem nem zavart volna annyira, ha legalább eltalálták volna a főszereplő karakterét (mondjuk jobb színészválasztással). A másik, ami idegesítően abszurd volt: a film egész játékideje alatt havazik! Az agyam eldobom. Itthon egy hét havazás után Payne már sms-t kapott volna a Belügyminisztériumtól.
A film egyetlen pozitívuma a hallucinációkban megjelenő valkűrok voltak, elég látványosak voltak a víziók.
2. Nem tudom, látta-e valaki a
A Romok c. filmet (angolul The Ruins). A Max Payne után botlottam bele egy másik csatornán. Először azt hittem, hogy csak egy szokásos idióta horrorfilm lesz, de miután felismertem benne Shawn Ashmore-t, alias Jégembert, adtam egy esélyt a filmnek. És azt kell mondjam, megérte, ugyanis egész jó film volt, jó színészi alakításokkal.
Ráadásul nem a szokványos értelemben vett túlélőhorror, de nem lövöm le a poént, maradjunk abban, hogy nekem tetszett a film alapötlete.
Persze nem egy befosatós horrorfilm, de a hangulata lekötött. Azért pár durva jelenet volt benne, szóval nem gyerekmese. Nekem kifejezetten bejött.
