Gondolom azért akkora a Raptor amekkora, mert így belfér egy ember aki valójában mozgatja. De ha ez nem lenne szempont, szerintem akkor is jó a mérete. Nem tudományosan jó, hanem az izgalom szempontjából éppen jól eltalált. Mert nem olyan kicsi, hogy felrúgd 
de még sem olyan nagy, hogy ne tudjon utánad menni egy ajtón keresztül.
Amúgy szerintem is jó így, én alapvetően nem várom el, hogy minden tudományosan hiteles legyen, és az aktuális tudományos nézetek alapján retconolják folyton a szériát.
Pedig amúgy a két regény az ilyen.
Ott nagyon komolyan van véve minden, a raptorok bizony fél méteresek, mégis félelmetesek. A legvicesebb pedig az, hogy az első könyv idején az volt a nézet, hogy a T-rex csak a mozgást érzékeli, aztán a második könyvre kiderül, hogy nem, és ezt bele is szövi Michael Crichton méghozzá amikor Melcolm leszólja Grant könyvét, hogy milyen hülyeség, mert a T-rex nem is csak a mozgást érzékeli, miféle ragadozó lenne, ha így volna, erre megkérdezik tőle, hogy akkor Grantéket miért nem ette meg. Hát mert akkor már nem volt éhes.
Amúgy érdemes a két regényt elolvasni, mert pár dologban eltér a nézőpontja a filmtől, főleg Hammond karaktere az, aki a filmmel ellentétben nem egy jóságos nagybácsi, aki egy jó cél érdekében hibázik, hanem egy könyörtelen üzletember, akit nem is ment fel bűnei alol a regény, ellentétben a filmmel.
És a történet végén közvetve a gyerekek ölik meg.Plusz a tudományosságot (Michael Crichton nem csak mint író, de mint biológus is komoly tanulmányokat és munkát folytatott) és a természetvédelmi filozófiát (ami amúgy a filmben is azért érezhetően megmaradt) is érettebben kezeli.
Megjegyzem természetesen az első két film kiváló. A regények és a filmek szerintem jól kiegészítik egymást.
