(Nem képregény) filmek

[VTomi]

Uh! 0:25-nél az a kép gyönyörű! 

[Rockatansky]

Guillermo del Toro és Tom Hiddleston. Kell egyéb?   

Mondjuk Charlie Hunnam? 

[Mero]

Új Guy Ritchie film. Nagy reményeket fűzök hozzá. 
The Man from U.N.C.L.E. 

[WhiteTiger]

Ezt már én is várom!
Henry Cavillből meg simán lehetne az új James Bond.

[VTomi]

A másik meg Armie Hammer, a Magányos Lovas. Ha jól láttam Magyarországon is játszódik. A trabis üldözés érdekes lesz

[Morbius]

http://www.comingsoon.net/movies/news/411255-neill-blomkamp-is-officially-taking-on-an-alien-sequel

[Tom Fireheart]

Tegnap megnéztem a Lucy-t. Hát, nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Nem rossz film, sőt, nagyon erős atmoszférája van, hatásos jelenetekkel, szinte beleég az ember agyába a film, de... Amúgy meg komolyanvehetetlen. Sci-fi hez képest orbitális baromságok vannak benne és túlságosan elrugaszkodott, de akciófilmnek se könnyű titulálni, mert a klasszikus verekedős/lövöldözős akciókból nem sok van, de ettől függetlenül pörgős film, nem ül le egy pillanatra sem. Azt is el tudja érni, hogy az ember utána agyaljon rajta, de komoly, megkerülhetetlen mesterműnek azért nem nevezném. Zavarba hoz a film, mert igazából a rendezés az, ami zseniális, ez tipikusan a sz@rból várat, sőt, egész várost építés kategóriája, ugyanakkor paradoxon elé állít, mert minden porcikáddal komolyan akarnád venni, de nem lehet... Igazából ezt a filmet szerintem azok tudják élvezni nagyon, akik életükben hozzá sem szagoltak a természettudományokhoz, de még dokumentumfilmes csatornákat sem néztek soha.
Az alapötlet amivel eljátszik, ezerszer lerágott csont ugyan, de még mindig érdekes, csakhát annyira áltudományos és elrugaszkodott fantazmagóriát kerekít belőle, hogy az ember nem tudja hova tenni. Igazából ez egy mese, egy szuperhős film, ami többnek akar látszani, valami nagyon nagyot akar mondani, de ehelyett inkább csak zavarba hoz.
Ilyen agykihasználós témában hozzám a Csúcshatás áll közelebb, az sokkal realistább elképzelést mutat be.

Amúgy azt nem értem, hogy a koreai szadista csávót (a főgonoszt) miért nem ölte meg Lucy a film elején, amikor átszúrta a kezeit késsel? Mindenki mást lelkifurdalás nélkül lelődözött, és pont a legszemetebb tagot hagyta életben.

[petshop]

Két jó filmet is láttam hétvégén.

Az egyik a Lego kaland, amit már régebben terveztem, mert a trailere nagyon bejött. Aztán el is felejtettem, és most pótoltam. Király volt, hozta, amit a trailer ígért. Az külön tetszik, hogy olyan, mint a legó, rétegei vannak, ha egy gyerek nézi akkor egy kis hülyülés, de komolyabb mondanivalója is van. Kb. 3 rétegre lehet bontani.
Kifejezetten tetszett, hogy az egyik a Lego szellemiségét (hogy építsd, kombináld, változtasd bátran) emelte ki. Igazán talán azoknak jött ez be, akik kiskorukban legóztak, és nem volt olyan sok fajta szettjük, így kombináltak vele össze-vissza. A mostani 20-30 éves korosztály. A 80-as évekbeli űrhajós figura valakinek? Pont olyanom van űrhajóval, és tényleg a sisakja is mindig ott tört el, meg elveszett az üvege, ja és olyan megrágott is volt. Tökéletes!

A másik a Frank. Ez már komolyabb alkotás, némileg elvontabb mondanivalóval. De kifejezetten tetszett. Sok kérdés, gondolat felmerül vele kapcsolatban az emberben. Magáról az alkotás folyamatáról, a természetességről, intuícióról, improvizációról. A csapatdinamikáról, működésről; illetve az egyediségről és annak feladásáról a nagyobb közönségsiker érdekében.
Bár a műfajbesorolás, és az ajánlók valóban megtévesztőek, ez nem vígjáték. És az is igaz, hogy az tudja megérteni, aki alkotott már valamit életében. De jó film volt ez is.
Ja, és érdekessége, hogy valódi fugura alapján készült, a Chris Sievey által "megszemélyesített" Frank Sidebottom mintájára, innen a film címe is.

[Todd]

A Frank nekem is tetszett. Én nemrég a Gone Girl-t és a Birdman-t néztem meg, mindkettő jó volt.

[balogh44]

A Birdman nekem tetszett, bár elégé elvont egy alkotás.

[petshop]

A Franknél ne tudd meg, hogy milyen kommentek voltak az oldalon, ahol ilyenkor "kikölcsönözzük" a filmet. A 98% csak abból állt, hogy mekkora sz*r, meg f*s, de semmi okfejtés, hogy miért. Hihetetlen, hogy mennyire sutyerák a magyar filmnézők nagyrésze, vagy csak akik ott vannak.

A Gone Girl teszett, csak már a negyedénél tudtam, hogy mi lesz, abszolút nem lepett meg. De azért rendesen lehúz.

A Birdman meg... annak ellenére, hogy értékelem az ilyen elvontabb alkotásokat, és az operatőrnek drukkoltam is, hogy megkapja az Oscart (meg is kapta), és érzem az iróniát, Hollywood kritikáját, de attól még nem olyan film amit szívesen veszek elő, hogy újra megnézzem. Egyszer is elég volt, olyan, mint tavaly az Amerikai botrány, mára már alig emlékszek rá, és kötve hiszem, hogy újra fogom nézni. Szóval értékelem én a művésziességet, de attól egy film még nem feltétlenül lesz lebilincselő, izgalmas, vagy olyan, ami beleég az agyadba.
Azt ugye azért vágjátok, hogy a Birdman amúgy az első szög a képregényfilmek koporsójába?

[Todd]

A Franknél ne tudd meg, hogy milyen kommentek voltak az oldalon, ahol ilyenkor "kikölcsönözzük" a filmet. A 98% csak abból állt, hogy mekkora sz*r, meg f*s, de semmi okfejtés, hogy miért. Hihetetlen, hogy mennyire sutyerák a magyar filmnézők nagyrésze, vagy csak akik ott vannak.

A legtöbb ember számára az a film szerintem nem jelent semmit, ráhúzza a szereplőkre, hogy betegek, hülyék stb. Az emberek 90 % soha nem alkotott. Nekem egyből az ugrott be, hogy nosza zárjuk be a 5Panelst egy kuckóba pár hónapra, hogy ott csináljunk egy képregényt, és közben valaki vegye fel az egészet. Hasonló végeredmény születne.

A Gone Girl teszett, csak már a negyedénél tudtam, hogy mi lesz, abszolút nem lepett meg. De azért rendesen lehúz.

Igen, az első csavar, az elég kiszámítható, szerintem nem is véletlenül, de a második, harmadik, vagy negyedik (számon tartani sem lehet), azért rendesen odab*sz. Mintha még mindig és mindig folytatódna a film, amikor már minden más ilyen tipusú thriller abbamaradt. mintha a hetedik nem a fej megtalálásánál érne véget, hanem az még csak a film harmada lenne.
Szerintem ilyen szempontból nagyon jól lett összerakva.

A Birdman meg... annak ellenére, hogy értékelem az ilyen elvontabb alkotásokat, és az operatőrnek drukkoltam is, hogy megkapja az Oscart (meg is kapta), és érzem az iróniát, Hollywood kritikáját, de attól még nem olyan film amit szívesen veszek elő, hogy újra megnézzem.

Bizonyos szempontból szerintem hasonlít a Frankra, mivel ez is az alkotás folyamatával foglalkozik. Nagyon önreflexív film, nagyon sok síkon. Ott van a színdarab, és a szereplők közötti párhuzam, plusz a színészek és a valóság közötti.
Ja és a látszólag vágás nélküli operatőri munka, na az tényleg zseniális, mondjuk pont emiatt a színészeknek is jobban kellet teljesíteniük, mert átlag 5-10 percek egyben lehettek felvéve.

Azt ugye azért vágjátok, hogy a Birdman amúgy az első szög a képregényfilmek koporsójába?

Ezt nem teljesen értem? 

[petshop]

Az emberek 90 % soha nem alkotott. Nekem egyből az ugrott be, hogy nosza zárjuk be a 5Panelst egy kuckóba pár hónapra, hogy ott csináljunk egy képregényt, és közben valaki vegye fel az egészet. Hasonló végeredmény születne.

Azért annyira extrém nem lenne, de biztos lennének közben összetűzések. Ennyivel bonyolultabb a zene, hogy ott azért együtt, az összes tag egyszeri munkájából alakul ki a végeredmény, a képregénynél inkább részfeladatok vannak, és pl. a tuskihúzó nem szólhat bele az író munkájába. Ráadásul a zenészeknek excentrikusnak is kell lenniük, (előadóművészek ugye) ami miatt pl. nem egy veszekedés-verekedés alakulhat ki a nézeteltérésekből. Nem egy legenda kering arról, hogy milyen hirigek mentek néhány album készítésénél (amire emlékszek, hogy legendásan brutális volt, az az Antichrist Superstar Marilyn Mansonéktól, ott tort ült a deviancia).

Igen, az első csavar, az elég kiszámítható, szerintem nem is véletlenül, de a második, harmadik, vagy negyedik (számon tartani sem lehet), azért rendesen odab*sz. Mintha még mindig és mindig folytatódna a film, amikor már minden más ilyen tipusú thriller abbamaradt. mintha a hetedik nem a fej megtalálásánál érne véget, hanem az még csak a film harmada lenne.
Szerintem ilyen szempontból nagyon jól lett összerakva.

Igazad van, a vége felé mondjuk már nem tudtam volna megmondani, hogy mi fog kikerekedni az egészből. Az eleje még kiszámítható volt, utána már tényleg nem, ott már lehet, hogy nem is arra figyeltem, csak élveztem a filmet. 

Ezt nem teljesen értem? 

Arra gondolok, hogy a Birdman karakter testesíti meg a nagy blockbusterekre, a látványos, de mondanivaló nélküli, hát... végtére is szuperhősfilmekre vágyó felszínes énjét a karakternek, míg a "normális" a skatulyából kibújni igyekvő, művészi, kritikai elismerésekre vágyó, pozitív énjét.
Egyben ez egész Hollywood kritikája is, hogy most nyomatják a sok "sz*r szuperhősös g*nékat", és minden ismertebb színész lefekszik egy-egy szerep kedvéért, míg a művészi, független, értékes alkotások meg le vannak sz*rva, mert azokan nincs pénz.

Egyébként mostanában látom, hogy kezd egyre nagyobb teret nyerni ez a nézet, hogy a szuperhősfilmek tönkreteszik Hollywood-ot, kiszorítják az igazán értékes alkotásokat, holott szerintem nem erről van szó. Elég csak néhány nem szuperhősös blockbustert megnézni, a képregényesek nagyrészükre rávernek igényességben, történetben, összeszedettségben. Szóval inkább arról van szó, hogy Hollywood tele van piszok rossz forgatókönyvírókkal, és ehhez semmi köze nincs a képregényeknek.

[Todd]

Ezt értem, és a film közben is feltűnt, hogy milyen gyakran reflektálnak aktuális képregényfilmekre.
De az, hogy a "hogy a Birdman amúgy az első szög a képregényfilmek koporsójába", nekem úgy tűnik, mintha ezt a Birdman idézné elő, miközben szerintem csak foglalkozik a jelenséggel.
Amúgy a film szerintem nem foglal állást abban, hogy a közönségfilm, vagy a színház/művészfilm a magasabb rendű művészet-e, mivel mindkét oldal hibáit és előnyeit egyaránt bemutatja, és habár a film elsősorban művészfilm, nagyon keményen odacsap a saját műfajának is. Így nem éreztem azt, hogy lealacsonyítaná bármelyik oldalt is, ahogyan szerintem is mindkettőre szükség van.
Szóval nem hiszem, hogy kiszorítanák a jelentősebb alkotásokat, mert ha valaki birdmant, vagy franket akar rendezni, az úgyse fog helyette Transformerst, vagy Ironmant csinálni.
Amúgy nem tudom, több független film volt-e idén, vagy csak én foglalkoztam jobban velük. 

[balogh44]

Az OSCAR átadó elején Jack Black is érdekes volt! 
Amúgy a Birdman-ben, pár perce feltűnt Pókember is!

[petshop]

De az, hogy a "hogy a Birdman amúgy az első szög a képregényfilmek koporsójába", nekem úgy tűnik, mintha ezt a Birdman idézné elő, miközben szerintem csak foglalkozik a jelenséggel.

Én úgy gondolom, hogy most annyira isteníti mindenki a Birdman-t, hogy nem is kérdéses, hogy lesz egy hullám, ami keményen ekézni fogja a szuperhősös filmeket, aminek végülis itt van az alapja. Holott nem kifejezetten azok a hibásak, sokkal inkább a botrányosan rossz forgatókönyvírók, és a kreativitás, új ötletek hiánya. A képregényfilmek is csak pótlék, hogy feltöltsék a kiapadt ötletládát, ugyanúgy, mint az előzmény-utózmány-"közbezmény" filmek.

Amúgy a film szerintem nem foglal állást abban, hogy a közönségfilm, vagy a színház/művészfilm a magasabb rendű művészet-e, mivel mindkét oldal hibáit és előnyeit egyaránt bemutatja, és habár a film elsősorban művészfilm, nagyon keményen odacsap a saját műfajának is. Így nem éreztem azt, hogy lealacsonyítaná bármelyik oldalt is, ahogyan szerintem is mindkettőre szükség van.

Szerintem állást foglal azért, a végkicsengése is arra mutat. A saját műfajának ekézését én nemigen vettem észre, de ettől persze biztos benne volt.
Az viszont szerintem is igaz, hogy mindkét fajta irányzatra szükség van, inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy a két véglet között találják meg az arany középutat, és mindkét stílusirányzat vegyen át dolgokat a másiktól. Hogy a blockbusterek legyenek okosabbak, tartalmasabbak, ne adj isten mondanivalót is közvetítsenek, míg a művészfilmek se legyenek csak intellektuális maszturbációk, amit egy nagyon szűk réteg tud (vagy akar) csak értékelni.

Egyébként Hollywood most jelezte, hogy "igen, értjük a kritikát, látjátok van nekünk is öniróniánk", megszórták díjakkal a filmet, de ide a rozsdás bökőt, hogy a világon semmi sem fog ettől változni, nem fognak több független, művészfilmet támogatni; sőt valószínűleg robog tovább a vonat, még ostobább blockbusterekkel... ennyit a hietelességükről...

Az OSCAR átadó elején Jack Black is érdekes volt! 
Amúgy a Birdman-ben, pár perce feltűnt Pókember is!

Ja, az is! Mintha ő remekműveket tett volna le a filmgyártásban. A zenekarát 50-szer jobban szeretem, mint a filmjeit.
Igen a kisgatyós, Times Square-en sétálós jelenetnél befigyelt. 

[Todd]

Szerintem állást foglal azért, a végkicsengése is arra mutat. A saját műfajának ekézését én nemigen vettem észre, de ettől persze biztos benne volt.

Lényegében ahogy a közönség filmeket ostoba rajzfilm pornó keveréknek állítja be, úgy a színházat (és a művészfilmeket), saját felsőbbrendűségük tudatában mindenki mást lenéző aberrált sznobok gyülekezetének.
Vélhetőleg mindkettőben van némi igazság.

[petshop]

Lényegében ahogy a közönség filmeket ostoba rajzfilm pornó keveréknek állítja be, úgy a színházat (és a művészfilmeket), saját felsőbbrendűségük tudatában mindenki mást lenéző aberrált sznobok gyülekezetének. Vélhetőleg mindkettőben van némi igazság.

Ja, tényleg, de ez egy félmondatként hangzott el csak, nem? Magán a filmen nem vettem észre, hogy ezt a közeget kritizálná, talán a színpadi próbáknál volt pár ironikusabb részlet.

Hát igen, mindkettő túlzás, és általánosítás. Biztos létezik mindkettő, de a nagyrészük nem ilyen, ezek a szélsőséges példák.

[VTomi]

A 80-as évekbeli Lego űrhajósnak nem is volt rostélya.

Ez lényeges és építő hozzászólás volt mi?

[kaine]

Viszont lényegre tapintó.