Nos, most fejeztem be a
Whiplash-t, és... igen! Az Oscarosok közül eddig ez tetszett a leginkább. Durva. És a vége valami felemelő. Nincs magyarázgatás, de közben érzel, megértesz mindent, úgyhogy a szájbarágás, szirupos vég is lemarad. Nagyon szuper. Csak ajánlani tudom, JK szuper, de ez a Teller gyerek is jó.
Meglestem a Nightcrawlert is, ez is jó kis film. Jake Gyllenhaal a Donnie Darko óta nem volt ennyire jó egy filmben sem. Zseniálisan hozza az érzelemmentes szociopatát, mindezt úgy, hogy nem ripacskodás amit csinál (amit sokan nyomnak, ha őrült szerepet kell játszani), hanem végig visszafogott, hideg csendes, számító.
Szerintem ő nem volt szociopata, "csak" erkölcsileg fejletlen. EQ nullás. Pont ez a durva benne, hogy ő nem egy pszicho, csak érzelmileg olyan szinten áll, ami kifejezetten megfelel erre a feladatra. Ez a kritikája a mai vérre, és gore-ra, szenzációra éhes médiának, hogy egy ilyen ember náluk a tökéletes munkatárs.
És ha már Gyllenhaal: nemrég láttam az
Enemy-t, direkt neked ajánlom. Jobb benne szerintem, mint a fenti filmben (alapból két szerepet játszik, és hiába néz ki ugyanúgy, azonnal tudod a járásából, mozdulataiból, tekintetéből, hogy most melyik). De figyelmeztetlek, tiszta fejjel, penge aggyal kell nézni, de valószínűleg még úgy se tudod kibogozni pontosan, hogy miről is szól. Én is utána olvastam róla fórumokon, itt-ott, de mindenkinek csak elméletei vannak róla, hogy mi is lehet a pontos történet. Végülis modern művészfilmnek is mondhatjuk. És sikerült olyan véget csapni neki, amilyet még nem pipáltam, szó szerint összerándult a végbelem, mikor néztem. Ha addig volt egy gondolatod a filmről, egy elméleted a történésekről, ott egy csapásra ráébreszt, hogy gondold újra. Érdemes megnézni, hogyha szeretsz hosszan agyalni egy filmen, illetve újranézni. De türelem kell hozzá. Azért ajánlom, mert te úgy látom birod az ilyesmiket.
