Tegnap megnéztem a
Nightmare című dokumentum-horrort.
A film arról szól, ogy alvásparalízisben szenvedő páciensek elmondják élményeiket, miközben ezeket színészek rekonstruálják.
Aki annyira szerencsés, hogy nem tudja mi ez, annak itt egy kis leírás:
Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt, vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül egy izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény.
A film igazából ijesztő, nem azért mert ténylegesen jól müködne mint horror, de egyébként még így is egészen jól megállja a helyét, inkább azért, mert bár ezt már sok helyen elsütötték, de ez tényleg valós emberek valós traumái, amik akár bárkivel megtörténhetnek.
Viszont mint dokumentumfilm kevésbé jó. Semmi újat nem tudtam meg erről a dologról azon kívül, hogy kib*szott ijesztő, ezt meg magamtól is tudtam már. Túl az élménybeszámolókon nincs semmi, nem folytatnak le kutatást az okokról, nem derül ki, mivel lehetne tenni ellene, nem kapunk tudományos magyarázatot, de még csak teszem azt nem is vizsgálják alvás közben az érintettek agymüködését vagy ilyesmi.
Csak az marad amit a páciensek elmondanak, amikbe ők menekültek megoldásokba, amiket ők éreznek szélsőséges akár misztikus magyarázatokat. Nem tudom, ez azért van-e mert valóban ennyire nincsen még tudományos magyarázat erre, vagy csak a film lustasága. Mert ahelyett, hogy mondjuk túljutva a beszámolókon, elmennénk ebbe az irányba, inkább az egyre durvább beszámolók felé tartunk, amit persze éreztem is, mivel mikor az első adag lemegy, azrét mondtam is magamban, hogy "na azért ez ettől jóval durvább is szokott lenni, mint hogy áll egy alak és bámul rád". Persze lehet a tudományos felderítés nem is volt a film célja, csupán a relaity-horror mániaban akartak készíteni egy filmet.
Így igazából nem tudom, hogy volt-e sok értelme a filmnek, hiszen az ebben szenvedők számára nem informatív, míg aki eddig nem tapasztalta ezt, az jobb esetben csak legyint, hogy ilyen nincs is. Arra is kiváncsi lennék a film mennyiben eredményezte a "betegség" terjesztését. Gyanítom, hogy nem egy ember a film megtekintése után tapasztalta is magán a dolgot, elvégre ha valamitől félsz, az jó eséllyel bekövetkezik, azután meg még jobban félsz tőle, és meg is van az ördögi kőr. Erre mintegy tudatosan rá is játszanak, mivel az egyik mesélőnél akkor jelentkezett először, mikor egy imserőse elmesélte neki, majd ő is "továbbadta".
