Hát, csak erről azt mondták, hogy végre egy jó, nem olyan, mint az eddigiek. De akkor nem tudom, milyenek voltak az eddigiek.
nem tudom, akár Hanks, akár Spielberg mikor lepett meg utoljára.
Megnéztem a 20 azért túlzás mert a Halálsoron Hankstől egy iszonyúan jó film, de a Kapj el, ha tudsz-on én eléggé untam magam, a Da Vinci kód és azután jövő dolgok meg egyenesen altatóként bevethetőek szerintem.
Spielberg ugyanez a kategória, legutóbb a Hadak útján-ba kezdtem bele tőle barátnőmmel, aki amúgy nagyon nagy ló mániás (My Little pony ugye, meg mindenféle ilyesmi), de ezt a fajta giccsfaktort, ami abban van eröltetve már ő sem bírta elviselni. Igen, ezek szerint a Hadak útján giccsesebb, mint a Pony, mondjuk lehet, az se baj, hogy utóbbi nem veszi komolyan magát, míg ez a film véresen komolyan gondolja, hogy a német és a szövetséges hadsereg összefog, hogy kiszabadítson egy lovat. Tudták űberolni a Ryant, pedig az is nagyon elrugaszkodott volt...
Szeretem az állatokat, de sz*rok rá a háború közepén, hogy megdöglik-e az ellenség lova.
Ez különben egy érdekes téma lehetne. A művészet tesz ilyenné, vagy pedig azokból lesznek a művészlelkűbb emberek, akik életük nagy részét szorongással és elfojtásokkal élték le?
Szerintem ez valószínűleg mindkettő.
Kevés olyan művészt ismerek, akinek ne lenne valami defektje. Mondjuk jobban belegondolva lehet csak azért, mert őket ismerem jobban, és igazából minden embernek van. És ez amúgy nem csak a mai modern nyugati fimvilágra igez, de e régi akkor kissé konzervatívan feltüntetett magyar színészekre is. A régi klasszikus magyar művészvilág nagy része ugyanúgy biszexuaális vagy meleg volt, erről a témáról volt is
kiállítása Fehér Zoltánnak.
Biztos, hogy a művészethez kell valamennyi exchibicionizmus, akkor is, ha egyébként látszólag a művész visszafogott életet él, hiszen valamilyen fokig a saját magánéletét teszi közszemlére. És nem a mostani divatos celeb kultuszra gondolok, az nem művészet, hanem egy kalap fekália, hanem arra, hogy egy író rajzoló, színész akármi, a saját életéből merít, és bármit csinál, azzal legalább ugyanannyit elárul magáról, mint a választott témáról.
