Valóban.
Hétvégén megnéztem pár filmet. Az egyik a Casino, ami elvileg nagy kultfilm, amúgy nem volt rossz, de most rájöttem valamire. Martin Scorsese filmjei (legalábbis egy jó része, pl. a Nagymenők és a Wall Street farkasa is ez) pont olyanok, mint az irodalmi képregény adaptációk. A szöveg meséli el a teljes történetet, és mintegy mellékesen van kép. De komolyan, ami miatt néha szoktunk szidni képregényeket, hogy miért narrál mindent, miért nem építi be a cselekménybe, na ez itt végig pont így van. Folyamatos információáradat állandó pofázás. Eddig még ezt nem néztem így, és érdekes, hogy ez a fajta történetmesélés más "elvileg" alapvetően vizuális műfajban is megvan.
A másik a Heathers volt, na ez a film rendesen meglepett bakker! Ezért jó ha az ember úgy néz filmet, hogy nem tud róla semmit.
Az egész ilyen tipikus gimis filmnek indul, annak minden sémájával, jó nők klikkje, sportos fiuk, geekek, intelligens csaj, akit szapulnak. Ami amúgy elég szánalmas, hogy úgy 30 éve ezekkel nem szakítottak, max a 21 Jump street (mondjuk igazából nem követem nyomon ezt a zsánert érthető okokból, szóval lehet van más is).
De ez a film pofátlanul merész is. Mert itt a tipikus "helyi jónő aki mindenkinek pokollá teszi az életét" megleckéztetése már úgy a 30. percben megtörténik, de azzal,
hogy lefolyó tisztító savat itatnak vele, majd öngyilkosságnak álcázzák. És innentől hirtelen nem tudtam, hogy ez most átcsap drámába, vagy mi lesz, de nem. helyette a két főhős (a gyerek Christian Sleter és Wionna Rider) vidám
ámokfutásba kezd a suli, többi gyökerének kiirtásával.És hiába feszegettek komoly témákat, mint a homoszexualitás, sulin belüli erőszak, kirekesztés, fiatalkori öngyilkosság, meg tudták tartani a tini-vígjáték szerű (kissé azért szatírikus) hangnemet. Ja, tipikusan az a film, amit manapság nem lehetne leforgatni.
