Pedig Lewis Caroll meséje az egyik legjobb pszichológiai tanulmányút az őrületről, ami valaha orvosi szaklapokon kívül megjelent. Kevés gyerekkönyvet tudok, aminek a szimbólumrendszeréről hosszabban leeht írni, mint magáróla sztoriról, de ez az. (Hű, újra kéne már olvasni... gyakorlatilag már alig emlékszem rá, inkább csak a benyomásaimra róla). Az meg, hogy Burton rendezi, egy elég ígéretes dolog, Alice története szinte kiált azért, hogy American McGee-hez hasonlóan egy hozzá méltó, sötét, valóban elmebeteg környezetet kapjon - nem úgy, mint a Zenescope Grimm Fairy Tales SPin-offjában, ahol az egész egy nagy mészárszék volt, és ettől lett felnőttes (még csak nem is volt őrült, pedig az az egész lényege... bámulatos, hogy tudott egy remek független kiadó idáig süllyedni színvonalban).