(Nem képregény) filmek

[grey gargoyle]

Khm... Doom.

Jó. de a wolfensteint nem lehet.

[talgaby]

Effektíve ugyanaz, csak a Wolf nácikkal démonok helyett. Az egyetlen ok, amiért bízni lehet benne, hogy II. vh., és az azért annyira nem nagyon szokás elszúrni.

[kaine]

Megnéztük Juval a Végső Állomás 3D-t. Tök jó volt. 

[Todd]

Én imádtam az első részt, láttam is vagy nyolcszor moziban.   Szerintem sokkal jobb volt, mint az újabb SH játékok, mint a Room, vagy az Origins, vagy még a Homecoming is.

Nem tudom, számomra azért nem az a fajta maradandó filmélmény az SH 1. Persze a játékprogram adaptációk híg fosának tengerében igenis kiemelkedő film volt, de valójában mégiscsak elég középszerü.
Itt legalább már egy dolgot sikerült vászonra ültetni, a hangulatot (nem értem, mások miért nem vezik át az adaptált játék zenei anyagát, pedig annyira alapvető lenne), legközelebb már megpróbálhatnák a szereplőket, és a történetet is.

[Sepi]

Nem tudom, számomra azért nem az a fajta maradandó filmélmény az SH 1. Persze a játékprogram adaptációk híg fosának tengerében igenis kiemelkedő film volt, de valójában mégiscsak elég középszerü.

Annak meg aki nem ismeri a játékot (mint pl én) kifejezetten lapos volt.

[Todd]

Mondjuk szerintem pont ez a jó irány, ha elsősorban azoknak szól a film, akik ismerik az alapművet, ahelyett, hogy a nagyközönség felé nyitna, a rajongók meg úgy jönnek ki, hogy fogják a fejüket, amiért jól elb*szták a kedvencüket (egyenlőre pedig az utóbbi eset a jellemzőbb).

[Ju]

Megnéztük Juval a Végső Állomás 3D-t. Tök jó volt. 

Tökjó volt. A végén jó ötlet volt a mozis jelenet. Meg a kerítés az autószerelőnél.

Nekem azonnal az egyik kedvenc horrorfilmem lett a Silent Hill, szerintem a látványa is páratlan volt, és pszichológiailag sem sokkolódtam még le ennyire semmitől. Kár, hogy ezerforintos dvd lett belőle.
Szóval, ha a készítők maradnak, én megyek a premierre.

[Todd]

A játékot ismerted?
Egyik középiskolai osztálytársam a film hatására lett SH rajongó.

[venom75]

Szerintem újból megnézem mert engem annyira nem fogott meg ,hogy igazán emlékezzek rá.

[Ju]

Az elsővel játszottam kb 2 órát, a Homecominggal kb 3-4-et, de nem fogott meg a műfaj. Nem szeretek lopakodni és menekülni. Persze tudom, hogy a játék nem csak erről szól, de én ezek miatt sem játszottam tovább.

[kaine]

Lopakodni nem kell benne, azt én se szeretek.  Menekülni is csak akkor, ha fogytán van a készlet. Próbáld ki a 2. részt (vagy, ha nővel szeretnél játszani, akkor a harmadikat), az garantálom, hogy ütni fog.

Szerintem a filmadaptációknál éppen a hangulat az, amit át kell menekíteni, és ha ez sikerül, a többi már majdnem másodlagos. A Pókember 1 is azért lett jó. A SH film hangulatát nem csak a zene adta meg - bár kétségkívül adott hozzá sokat -, hanem ezer más is. Például, hogy a szörnyek olyanok voltak, mint a játékban. Külsőre ugyanúgy, mint hatásra. Ugye a SH szörnyek lényege éppen az, hogy nem az a tipikus "előugrom a sötétből nagy hanggal és jól megijedsz", illetve nem is olyan, hogy sötétben van az egész, hogy az ismeretlentől félj: éppen ez a lényege, hogy teljes valójában látod őket, és annyira groteszkek, hogy már attól befosol, hogy ilyen lény létezhet egyáltalán. És hogy "életszerűbb" legyen, minden szörny humanoid alapú. Végezetül pedig a befejezés, amely kifejezetten SH hangulatú lett.
További pozitívumok a helyszínek, a leszakadt utcák megvalósítása, a rozsdás-véres hátterek, a hanghatások, és a játékból áthozott szereplők.
Én csak annyi negatívumot tudnék rá mondani, hogy a tömegjelenet nem illett bele, de azt is megértem, hogy egy film nem lehet egyszereplős. Ráadásul a tömegjelenetet is sikerült úgy megcsinálniuk, hogy állat lett.
Az a rész, hogy sokak szerint azért rossz, mert eltér az 1. rész cselekményétől... ha finoman akarok fogalmazni, akkor szűklátókörűség.

Amikor én néztem meg, elvittem a fél edzést rá, és azoknak is tetszett, akik nem ismerték a játékot. Illetve a nem ismerők között (fórumokon) általános nézet volt, hogy volt, amit nem értettek, volt, ami fura volt, de a "rettenet"-érzés megvolt, és a Silent Hillnek egészen pontosan ez a lényege.

[Ju]

Majd teszek vele megint egy próbát. Az az igazság, hogy egyre kevesebb játék elé ülök le, egyszerűen nincs kedvem órákat ott tölteni, ha valami jobbat is csinálhatnék.

Menekülni is csak akkor, ha fogytán van a készlet.

Pont az a gond, hogy nekem mindig fogytán volt.

[kaine]

Általában úgy van, ha nyílt terepen vagy, el tudsz futni, a kisebb helyeken pedig lőhetsz a megmaradt skúlóval. 

[talgaby]

Áh, olyan jó videojáték-adaptáció úgyis sokára lesz még csak, mint a Mortal Kombat első filmje. Ott gyakorlatilag még neten se nagyon láttam olyan rajongót, akinek ne tetszett volna. Sőt, még a NostalgiaCriticnek is be kellett végül látnia, hogy egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek állította, márpedig ő aztán nem nagyon szokta beismerni, ha téved.
De mondjuk ha a második játékot venném alapnak, akkor a Tomb Raider-mozik se voltak a legkevésbé se gázosak. Na jó, a második már inkább, de az elsőt én imádom, annak ellenére, hogy inkább lövöldözős, mintsem kincskeresős/lopakodós.

[Ju]

Elfutni azt hiszem, nem próbáltam. Amikor lőni akartam, folyton rosszul céloztam. Ha meg leütni próbáltam valamit, akkor mire eltaláltam, ő már legalább 3x elkapott.

[Todd]

Az a rész, hogy sokak szerint azért rossz, mert eltér az 1. rész cselekményétől... ha finoman akarok fogalmazni, akkor szűklátókörűség.

Nem az a baj, hogy a cselekménytől tér el, hanem az, hogy az alapokat változtatták meg. Igazad van, baromi jó film volt a Pókember, szerintem azért, mert a főszereplők eredete, motivációi, egymáshoz való viszonyuk megegyezett az eredetivel, az a Peter, az volt, akit a képregényből ismertünk, és ugyanaz a Norman, Ben bácsi stb. És innentől szabadon manipulálhatták a cselekményt, nem kellett szó szerint ugyanazt lejátszaniuk, mert így is hiteles adaptáció volt a film (megjegyzem még így is nagy vonalakban azonos volt a cselekmény). De a legutóbbi Dark Knight még jobb példa, mert ott aztán tényleg csak az alapok voltak azonosak, de aztán nyugodtan vihették más irányba is a filmet, mert minden karakter úgy viselkedett az eddig nem látott szituációkban, ahogyan kellett neki.
Az SH filmre ez nem igaz, már az alapjaiban akkora eltérések vannak, mint a fene, Dahlia, Alessa, a szekta, csak neveikben azok, mint voltak.
A főhös nőre cserélését még lenyeltem, nem könnyen, de tényleg olyan baromi jól indul a film, hogy az első felét k*rvára élveztem (úgy a suliig, az még egy tökéletes helyszín volt), de ahogy elkezdték kibontani a sztorit, onnan nagyon megakadt a dolog.
A másik égbekiáltó hiba a főhös töketlensége (és nem csak azért, mert nő). Minden játékban van egy jelenet, amikor a főszereplő végre teljesen megismeri az események hátterét, rászánja magát, és szembeszegül vele, a kezébe veszi az irányítást, nem száll alá zokszó nélkül a pokolba (bármilyen befejezést is érünk el). A film föhőséből ez teljesen hiányzik, végigmegy, mint egy báb, ezért se a szimpátiámat, se a sajnálatomat nem érdemelte ki.

[kaine]

Elfutni azt hiszem, nem próbáltam. Amikor lőni akartam, folyton rosszul céloztam. Ha meg leütni próbáltam valamit, akkor mire eltaláltam, ő már legalább 3x elkapott.

Ja, ez az első rész általánossága (az elején).  Azokat a repülő dögöket szinte lehetetlen eltalálni (egyedül a lézerpisztollyal lehet, ha megszerezted). Én is abbahagytam egy időre először, mert eluntam, hogy mindig megsebeznek. Aztán egyszer csak láttam kiírva, hogy nem kell, illetve nem feltétel, hogy mindet legyőzd, fuss el, ha teheted. Onnantól már ment. 
Todd: igen, mert minden videójáték úgy van elkészítve, hogy egyre nehezebb ellenfelek jönnek, hogy ne legyen egyhangú a játékmenet. Persze, hogy ehhez tökösebb karakter is dukál, vagyis ott nem lehetséges, hogy ugyanaz a béna valaki legyen, mint mondjuk az elején.
A film nagyjából 1 nap alatt ment végbe, szerinted ilyen élmények után te tökösebb lennél? Alighanem már összeroppantál volna a stressztől, és nemhogy simán alászállnál a pokolba, de még egy üres szobába se mernél bemenni.  A film nagyon más, mint egy játék.
Az igaz, hogy a karaktereket megváltoztatták, de én úgy veszem, hogy ez EGY Silent Hill történet és nem az első rész. Onnantól kezdve pedig csakis a város számít, nem az, hogy ki téved be oda - mint ahogy ez nyilvánvalóvá is lett a többi részből. Most az első rész remakejénél is el kell tudni majd vonatkoztatni kicsit az eredeti elsőtől, ha élvezni akarod.

[Kanaszta]

Ennek a dolognak, amúgy van valami mondnaivalója vagy története is azon kívül hogy baromira bebánikolj és mindnehonnan follyon a vér? és ha van mi az?   

[kaine]

Olyan brutálisan komoly, hogy csak na! 

[Todd]

Persze, hogy ehhez tökösebb karakter is dukál, vagyis ott nem lehetséges, hogy ugyanaz a béna valaki legyen, mint mondjuk az elején.
A film nagyjából 1 nap alatt ment végbe, szerinted ilyen élmények után te tökösebb lennél? Alighanem már összeroppantál volna a stressztől, és nemhogy simán alászállnál a pokolba, de még egy üres szobába se mernél bemenni.  A film nagyon más, mint egy játék.

Éppen az lenne szerintem a lényeg, hogy egy senki a kezébe veszi a sorsát. Azért egy film főhőse legyen több, mint én. Pont az lenne a lényeg, hogy ezt megfelelően, és hitelessen tálalják, hogy valaki a legextrémebb helyzetben is helytálljon, és kiálljon az életéért.
Persze azért nem kell Rambóvá alakulni, de ha ez nincsen meg a történetben, akkor mégis mi értelme volt az egésznek.
El tudnád-e mondani, hogy a film mégis milyen tanulsággal, mondanivalóval szolgál a számodra. Úgy is lehet valaminek ledöbbentő tragikus ellenben mégis szép befejezése, hogy ez megvan benne (lásd SH 1 Bad +).