Ráadásul nem is igaz, mert a sebészek, pilóták majdnem kizárt, hogy stresszeljenek. Különben már rég bezizzentek volna, illetve a sebészek dolgozni se tudnának rendesen. Egyszerűen megszokták, rutinná válik, és onnantól már az is csak egy munka, mint bármi más. Persze jobban kell odafigyelni, de ennyi. Van személyes élményem is, amikor egyszer helyettesíteni odatettek egy futószalaghoz. Az volt a dolgom, hogy trélerekkel hoztak farönköket, amiket a gép apróra vágott, és markolóval tették rá a futószalagra. Nekem volt egy kampós vasam, és ha túl sok rönk esett egymásra, le kellett húznom őket, elegyengetni. Mindeközben a markolóból gyakorlatilag minden ötödikre kicsúszott 1-2 hatalmas rönk. Volt egy védősisakom, de ha kézzel ráütöttem, az is fájt. 8 órát dolgoztam ott, a végére totál idegroncs lettem, hogy a fejemre, lábamra esik majd egy rönk - úgy figyeltem. A pali, aki mellettem dolgozott, és aki ezt csinálta 30 éve, tök unottan csinálta ugyanazt. Amikor néhány nappal később megint odakerültem, már sokkal lazább voltam, harmadszorra pedig már jókedvűen csináltam az egész napot.
Másik családi példa: anyám postán dolgozott, rengeteg pénzzel. Az elején még ő is nagyon stresszelt, hogy véletlenül el ne számolja a pénzt, mert sose tudná visszafizetni, de pár hét múlva a pénz is csak egy munkaeszköz volt számára, és simán dolgozott. Buszsofőrök se az idegeskedéseikről híresek, hogy olyan példa is legyen, ahol mások életével játszol.
