A Mátrix 2-3 a világ két legfeleslegesebb filmje volt. Az első részbe már beleírtak mindent, a többi tök erőltetett volt. A harmadikat már csak becsületből néztem végig.
Detto. Kár, hogy sehogy sem aknázták ki a sztori maradék, kézenfekvő potenciálját, helyette felszínessé váltak, miközben még jobban csűrték-csavarták nyújtották, és már nem a sztorit szolgálta a látvány, hanem a látványt szolgálta ki a sztori.
Nagyon bírom, hogy ha valaki nem szereti ezt a filmet, egyből jönnek a fanok, hogy "Azért mert nem érted!". Én sem szeretem a Mátrixot, igen értettem, felfogtam, nem is vagyok érdektelen a témában, engem maga a kivitelezés nem tetszett igazán. egyszerűen a Mátrix nem az én ízlésemnek való, nem tudott kellőképpen szórakoztat\elgondolkodtatni\hatni rám.
Egyrészt én nem vagyok fan, másrészt ez tényleg így van az esetek jelentős részében. Emlékszem, 99-ben, 10 évesen nekem is kicsit magas volt, és több olyan idősebb, 16-17 évestől hallottunk, hogy elég kemény film, mert még ők sem értik igazán. És nem azért van, hogy én 16 évesen már teljesen felfogtam a dolgot, mert időközben annyit fejlődött volna az általános értelem, vagy az én képességeim lettek volna olyan figyelemre méltók...
MIt lehetne mondani amúgy a Különvélemény után, amit a mai napig sokan nem tudnak felfogni?
A te eseted pont az, amiről beszéltem, csak nem figyeltél. Értetted, meg minden, de nem "jött át'", mert valami, a stílusa, a zenéje, a helyszíne, a szereplői miatt távol áll tőled a film. Így már én is voltam, nem is egyszer.
