Videojátékokat meg lehet filmesíteni, pláne amikor néha az egész játék 2-3 óra, és inkább már film, mintsem interaktív valami. A Max Payne jó példa, marha rövid, és a második részben már effektíve egy filmet nézel, nem játszol, örülsz, ha van 2-3 perc, amikor csinálnod is kell valamit. Ennek ellenére élvezetes, de maximum kétszer (egyszer kipróbáltam, átvezető jeleneteket végigkattintva 2 óra alatt végig tudtam vinni Rambó-módszerrel).
e ha egy másik, sokkal kézenfekvőbb példa kell, ami nem direkt adaptáció, hanem a játékból készített film: Final Fantasy VII Advent Children. Esetleg a Resident Evil: Degeneration. Vagy a(z egyik) legjobb nyugati videojáték-adaptáció, a Mortal Kombat, aminek az első része még a kritikusokat is meglepte, hogy sokkal jobb lett, mint amit egy ilyen névtől várni lehetett volna.
Vagyis van példa rá, hogy lehet a leglehetetlenebb műfajú videojátékból is élvezetes filmet csinálni, meg arra is, hogyan lehet egy alapvetően izgalmas, feszültséggel teli és a kategóriáján belül is jó szériából (Alone in tha Dark) egy minden tekintetben szörnyű rémálmot.