Nem akarom felújítani a vitát, de pár dolgot hozzáfűznék. Azt mondjátok, hogy a CGI nem kreatív. Ja, melyikőtök foglalkozott vele csak kicsit is közelebbről, minthogy megnézett pár making-of videót? Miért lenne kreatívabb makettet, maszkokat csinálni? Csak az eszközeik mások, ennyi az egész.
Nana, én mondtam hasonlót, de nem pontosan ezt. Olyan szempontból nem kreatív, hogy CGI-vel BÁRMIT meg lehet csinálni, max kevésbé lesz hiteles, vagy több pénzbe kerül. Nincsenek meg az olyan korlátai, hogy nah, a rendező összedugta a fejét a maszkmesterekkel, trükkösökkel, órákig tanakodtak, gondolkoztak, hogy bakker, ezt a trükköt hogy lehetne úgy megcsinálni, hogy ne ordítson róla a bábu, műkar stb-stb.
Bénán mondva a régi technika duplán kreatív. Nem volt elég elképzelni, lerajzolni, kifundálni, hogy milyen legyen a látványvilág, hogy nézzen a film, meg is kellett sokszor egészen elképesztő és hihetetlen ötletekkel valósítani azt. Manapság mondjuk egy rendező csak az első részben vesz részt ténylegesen, a másodikban csak koordinál.
Egyetértek, ezért jó néha felüdülésként egy egy 30-40 éves filmet megnézni, ahol szinte csigatempóben zajlanak az események, és egy-egy párbeszédre simán jut 10-20 perc, és mégis jólesik az embernek a mai videóklipp szerü filmekhez képest.
Lehet azért, mert öregszem, lehet azért, mert egyre nagyobb a filmes tapasztalatom, de én egyre többet nyúlok vissza ilyen régi filmekhez. Ma már nem tudnék megnézni egymás után 3 ilyen hipergyorsvágású blockbustert, mert hosszú távin idegesítő.
Az pedig, hogy sok filmben a történetet is CGI-al pótolják... vajon régen mennyi film készült, aminek nulla története van, és csak egy színésszel, helyszínnel, vagy botránnyal akarják eladni?
A kérdés költői: Kevesebb. Bizonyos rétegeknek még ma is lehet gyártani és gyártanank is olyan filmeket, amit egy színésszel, helyszínnel, botránnyal akarnak eladni, nulla történettel, plusz erre még egyre jobban rájönnek a CGI-ből álló szemét legaljafilmek. Az arányok persze eltolódhattak úgy is, hogy a végeredmény egál, de nekem is, és sok más embernek is az a tapasztalatom, hogy azért régen 20 filmből kevesebb volt a szemét. Nyilván régen is voltak pocsék filmek, de nem ennyi. Objektíven persze ezt senki sem fogja megmondani soha.
Másik ok, amiért ezt érezhetik sokan. Frusztráló, hogy egy csomó szemetet reklámoznak a világ legjobb filmjeként, égen, vizen, földön, majdhogynem már az űrben is. Közben utólag akkor lett volna fair, hogy nekem fizetnek az időm elpocsékolását. Valahogy régen, amikor negyed enniy reklám nem volt még amcsiban sem, máshogy jött ez le. Csináltak egy filmet, akár egy nagyobb költségvetésűt is, kaki volt, kész, elfelejtette mindenki baromi gyorsan. Most meg ha egy filmnél nem is, de egy idő után megmarad az emberben az, hogy így, megy úgy reklámozzák, ilyen jó, olyan, aztán egy hatalmas nagy csalódás a végeredmény. MIt csalódás: Felfoghatatlan, hogy hogy voltak képesek sok 10 milliót adni erre a szemétre.
Tudom persze marketing az egész, amiből egy szót sem szabad elhinni, de akkor is...egy bizonyos határon túl hiába tudatosan tudja, hogy a reklám csak reklám, a tudat alatt valahogy mégis lecsapódnak, és összeadódnak ezek a dolgok.
Azért nem csak ilyen filmek vannak. Minden évben kijön egy-két ütős, elgondolkodtató amerikai, európai, ázsiai vagy akármilyen származású film. Csak ezeket nem a plaza mozik kínálatában kell keresni.
Jah, csak sajnos ezek nem termelnek túl nagy hasznot, ezért tényleg sokszor alig tudják rájuk összekaparni a pénzt a készítők.