És igenis had legyen világfájdalmuk, ami jelezném nem abból áll, hogy nekem a világon a legszarabb, mert csak. Hanem abból a fusztráló érzésböl, hogy valami nem működik jól a környezetünkben, hogy alapvetően valami valahol el van cseszve és igenis tele a világ igazságtalansággal. És mint írtam, ezt csak a tinédzserkorban lehet igazán átérezni, mert naívak vagyunk, ez az egész újdonságszámba megy még, és a menetrendszerinti kamaszkori teljesen normális önértékelési zavarokkal párosul. De ezekben semmi különös nincsen.
Nincs, és mégis van. Ezen mindenki átesett...legalábbis én is egy időben nagyon az ilyen érzelmek kavalkádjában voltam, mondjuk 3-4 éve, amikor kezdett átformálódni a gondolkodásmódom. Mégse lettem emos, akkor is ezt tudom mondani. Mert korábban is voltak olyan teenagerek, akiknek érzelemdúsabb, zavartabb volt ez az időszak, esetleg súlyosabban érintette őket a nagy rácsodálkozás, hogy menniy fájdalom és pusztítás van a világban. De valahogy mégse jött létre ez az emo nevezetű divat. Mert ez az...ahogy Ben is írta, sokan csak belekerülnke ebbe, holott semmi keresnivalójuk ott.
Az hogy a társadalom számára ezt a mindig szomorú arcukat mutatják, az egy dolog, bedőlni nem kell nekik. Ha azért hőbörgünk, mert a "kis taknyos nem tudhat az életről semmit", akkor nem kell nekünk úgy viselkedni, mintha nem tudnánk miröl van szó. Talán nem kéne egy tinédzser provokációinak felülni, mert azzal csak azt bizonyítjuk, hogy mi nem tudunk valójában a világról semmit. Sajnos a baromi nagy utálatözönt látva ellenük, úgy érzem, hogy rengetegen tényleg nem tudnak.
Nem is, és nem is lököm a nagy bölcs sokat tapasztalt szöveget, mert nem így van. De ha valami nagyobb bajom van érzelmileg, akkor már egyből legyek emos? Nevetséges. Engem, mint mondtam, az zavar, hogy korábban is lejátszódott ez minden korosztályban, aztán mindenkin kijött valahogy, úgy ahogy. De eddig nem így...és aza baj, hogy ennke nem szabadna így történnie. És hogy csak a szomorú arcukat mutatják, ami valójában egy trükk? Az ő tudatos trükkjük. Innentől kezdve, ha valaki csak egy tahó görény a világ szemében, és direkt tahó görény, de vannka belső értékei is, azok nem érdekelnek. Saját magát állítja be, ahogy az emos is, kiprovokálják maguknak az utálatot, ezzel is alátámasztva mesterkélten maguknak azt, hogy őket menniyre nem értik meg, és hogy tényleg mennyi kaki van a világban.
Ilyenkor még minden fekete vagy fehér
Akkor minden bizonnyal én abnormális tinédzser voltam. Mert nem volt minden feket-vagy fehér. Pont abban a korban jöttem rá, hogy nem minden az.
És ismétlem, nem akarom, hogy szeressétek őket (én sem teszem), hanem hogy értsük már meg a dolgokat, ne gyűlöljük őket, ne kezeljük külön emberi fajként
Nem kezeljük külön fajként, isten ments. De a fenébe is, pár nap múlva 19 vagyok, én sem mondhatom magamat valami húdenagy feltőttnek. 3-4, vagy egyesek esetében akár 2 év választ el az emos korosztálytól, szóval nem vagyok valami messze, a korosztályom nincs messze időben. Nem mondhatjuk, hogy 3 év alatt enniyre megváltozott volna minden, minden enniyra sz@r lett volna, ahogy az emosok szerint van. És mégis létezik az emo...úgyhogy nekem ne mondja senki, hogy meg kéne értenem őket. Minket se értettek meg anno, mégse lett senki sem emos, mégsem sírtunk, mint a kislányok. Ez egy szánalamas divat, mert a mai tinédzserek egy része nem tud mit kezdeni magával és azt hiszi, hogy rájött a nagy igazságra.