Hajaj, ez mostanság egy olyan téma - pláne ezekkel az érvekkel - ami elég központi magját alkotja a "van-e értelme még mindig csinálni a honosítást?" kérdéskörnek. Ebe nem akarok részletesen belemenni, időről időre van nhány menet erről a Kneten többnyire, de azért a felsorolásra reagálva...
Ezek a képregények nem gyűrődnek.
...cserébe viszont sokszor agyonmanipuláltak, zajosak, színhibásak, de még a legjobb DCP, FB vagy MinuteMen szkennek is sokkal rosszabb minőségűek, mint maga a nyomtatott anyag. (Nem mondom, ha a réteges, eredeti változatokra tudnánk rátenni a kezünket... még Galen se panaszkodna többé

)
Ingyen vannak.
Na, és itt van többnyire a kutya elásva. Azt nem tudjuk jeleneleg, hogy ez a tény mennyire használ még, ha használ egyáltalán. Alapvetően warez ugye mindig is volt, mindig is lesz. A scanlationök már vmennyire szürkébb területek, elvégre mégiscsak akkor van rá szükség, ha egyébként adott területre be se érkezik az adott anyag helyi nyelven, és a Sepi által említett közel téró százalékos kiadási esélyű képregények esetén még hatásos érvünk is a honosítások megláte mellé, viszont egy ideje engem is érdekel - meg vmennyire zavat, pedig én is csinálom -, hogy vajon viszont azzal az új trenddel, hogy nem egyszer szinte a megjelenés előtt már le van foglalva egy sorozat, mert mindenki az újat és a népszerűt akarja, az mennyire jó. Sokszor meg tényleg csak a név miatt megy az egész, nincs mögötte az a lelkesedés, ami általában ezeket a hobbifordításokat/beírásokat kéne, hogy jellemezné. És mondom, én vagy a Zsák se vagyunk sajna mentesek ettől (komolyan mondom, ilyenkor tud nagyon hiányozni Micho...) És ami még rosszabb, az olvasók is egyre vehemensebben csak a friss (főleg Marvel-) dolgokat kaarják csak olvasni, ami viszont már tényleg egyre inkább olybá tűnik, hogy azért van, mert sóherek kifizetni a mostani köteteket, helyette ezzel akarják - ingyen! - pótolni azokat.
És egy kis hízelgés: szerintem dokiék sokkal jobban csinálják meg a képregényeket, mint az eredeti kiadók.
Hát.... kösz, de itt jön elő, amit mondani szoktam, hogy az átlagolvasónak elég alacsony az ingerküszöbe.

AMikor még én is csak olvastam, így visszanézve, hihetetlen ótvar dolgokért is úgy rajongtam, hisz vmilyen formában ott volt nekem. Azért nem szabad elfelejteni, hogy a magyar képregények viszonylatában a kiadók a "profik" és mi vagyunk az "amatőrök". Ennek ellenére persze nem csak honosításban jelent már meg olyan fordítás (vagy, khm, beírás), amitől feláll a hátamon a szőr, ha csak belegondolok, hanem a polcomon is van ilyen, sajna (le se fog kerülni többet), de alapvetően igen-igen kevés olyan fordítót (és vmennyivel több grafikai felelőst) tudok, akire azt merném mondani, hogy jobban örülnék, ha az ő munkáját látnám nyomtatásban... És ezt úgy mondom, hogy már túl vagyunk szerencsére a tavaly is előjövő mindenkihonosítóakarlenni rohamon (na, az egy rémálom volt).