Na akkor pár szó a 3. részről. Ez sokkal jobb lett mint a 2. szerintem ez a legjobb kötete a 3 közül!
A kiadvány pont olyan, mint a 2. kötet. Ez minőség és pont kategória, méghozzá első osztály, örök hála kaine-nke és Atinak, hogy ilyen cuccot pakoltak össze megint, méltót a történethez+rajzhoz. A borító nagyon bejövős, bár semmi kreativitás niincsen benne, de nekem valahogy tetszik. A sárga áttetsző címfelirat telitalálat, sokkal jobb, mint az előzőnél a zöld.(mondjuk ez lehet az én zizim, mert 2 színt utáálok, a rózsaszínt és a zöldet)
Beírás szuper, egyetlen elírást találtam benne, még valahol az elején, most fejből már nem vágom, hogy mi volt az.
A rajz ugye Dodson keze munkája, megint ugyanaz, mint az előző kötetben, a fejek néha furcsák, de Pókember kárpótol mindenért. MOst valahogy az eddigieknél is jobban sikerültek a Pókis rajzok, amikor meg Póki a sírkövön ül a zuhogó esőben, egyenes fantasztikus. Valahogy Spwant és a régi szép JMD-s emlékeket idézte fel bennem, jó érzés volt ránézni arra a képre, el is nézegettem jópár percig.
A sztori hálistennek most gördülékenyebb, nem mondanám, hogy kifejezetten ötletes, de azt sem, hogy közepes(ez végülis az egész sztorira igaz), szóval a jó kategória, Millar kisfiam ez egy erős négyeske, menj a helyedre szépen.
És ami a fő, itt nincsenek olyan dolgok, amiken fennt tudtam volna akadni(vagy már kezdek elkanászosodni?
)...persze a "rakjuk bele mindenkit, mégha nem is kell" érzés megvan, de az ilyen stílusos cuccokban ez mindenhol benne van, a Hush-nál is éreztem.
A kötet amúgy nagyon hangulatosan kezdődik azzal a visszaemlékezős résszel,kellemes az egész, a Betörő árnyékolása a panelre meg igazán hangulatos. A lelki vívódásról végülis mindenki tudja, hogy lejárt meccs, hogy mit is fog tenni Póki, de én valahogy nem éreztem benne azt, amit ilyenkor gyakran, hogy túlspilázzák, túlfilozofálják. Pont anniyt lelkizett peter amennyit kellet. Az hogy Skorpi volt az elrabló, nekem is tetszik, az is jó, hogy nem valami tökfilkót raktak a háttérbe, hanem akkor már Normant húzták elő a kalapból. Persze így nem mondhatnám, hogy nagyon meglepett, de inkább logikus legyen, mint meglepő, de elképzelhetetlen. Ezzel meg tényleg nagyon érdekes szituációt teremtett Millar, hogy Pókinka kell kihozni Normant a börtönből....Feliciára meg ráugrottam volna Póki helyébe, mert olyna kis cukorfalat, hogy tudja, hogy mennyire bántja ez Petert és leveszi a válláról a terhet. Imádom.
Az, hogy Mac lett az új Venom, alapjában véve nem rossz ötlet, csak akkor nem kéne itt is, meg később már főleg úgy bánni vele, mintha még lúzerebb lenne, mint volt. Legalábbis anno Skorpiót is alaptalanul túl könnyen zúta le Póki mindig....egy igazi vérengző állatot kéne csinálni belőle, hogy a Venom név méltó legyen régi híréhez. Egy kegyetlen szörnyet, akinke azért egy kis esze is van...mert ha gargannka nincs is, a szimbiótával az értelmi képességei is megnőttek. Így viszont örökre bennem marad a tüske, hogy miért kellett szegény Brocktól elvenni a másikát.
Norman ebben a részben nagyon szépen teljesít, ez a szuperbűnözőket gyártunk dolog meglepett, talán picit erős, de teljesen elképzelhető és tetszik is nekem, így megfelelő indokot is találtak arra, hogy miért is kell félnie Normannek, jó ötlet volt ez a sztoriban.
A végső nagy bunyó végülis nem jött ki rosszul, hogy mindenki ott volt...meg hálistennek nem is lett túl hosszú, még hihető is volt, ahogy Póki tartotta magát.(Venomról már beszéltem, nem mondom el mégegyszer, hogy menniyre béna).
Az MJ-t ledobják a hídról, nekem meg el kell kpani, nem veszíthetem el úgy, mint Gwent jelenetet nem tudtam valahogy nagyon átérezni, az az igazság, hogy ez a jelenet annyiszor ismétlődött már, hogy kicsit unalmas, de végülis semmi baj nincsen vele.
A végső csavar(hát, mondjuk annak, nem tudok most jobb szót rá) meg kifejezetten ötletes volt...egy koporsóba rakni May nénit. Kis szimbolizmus vegyült abba a képbe, amikor ott fekszik a koporsóban, nagyon nagy kép....egyrészt arra utalván, hogy végig azt lehetett hallani, hogy meghalt. Utána kiderült, hogy nem, de úgyis megfog ahol fogva van tartva stb. Erre meg ott fekszik a koporsoban...gyáh.
Plusz tegye fel a kezét, akinke nem jutott eszébe ugyanez azzal a kivétellel, hogy Peter volt a koporsóban, a feket PÓkrucijában...zseniális kép volt így a végére, be kell valljam.
Szóval tartogatott ez a 3. kötet meglepetést, természetesen jó értelemben és néhány nagyon jó pillanatot is, meg valahogy ez össze volt rakva rendesen, szép munka.
Így a végére azt mondanám, hogy 8,5/10 az egész sztori. Pókit párszor tacscra verik, megkínozzák, May nénit eltemetik, Norman megint egy nagyon-nagyon szemét féreg, amilyennke szeretjük, sok szereplővel találkozunk, van néhány nagyon jó ötlet, és végre kimondják, hogy ki a b kategóriás bűnöző és ki nem.
Nem az van, hogy minden csata előtt az aktuális bűnöző a világ legveszélyesebbje, ez is nagyon tetszett. A jó pillanatok jóval nagyobb arányban vannak, mint a zavaró dolgok, és főleg ebben a 3. kötetben van néháyn nagyon szép párbeszéd, jelenet, kép is, szóval le a kalappal. Persze egy JMD féle klaszsis belső monológokkal sokkal megrázóbb és súlyosabb lehetett volna a sztori, mert így kinek örömére, kinek nem, nem volt anniyra komornak érezhető a sztori, mint lehetett volna.
Mégegyszer hálás köszönet a Kingpinnek, hogy megint ilyen minőségi cuccot, olvashattunk, minden szempontból. Erre már csak egy dolgot tudok mondani: Ki a Király?-->
Szavazás