Színvonal... béka feneke... most ugyanarról a mítoszteremtő Superman-filmekről, minden várakozást felülmúló Burton-alkotásokról beszélünk? Vagy a "képregényfilm" egyet jelent a "CGI-fesztivállal"? Mert nekem vhogy fontosabb, hogy színészkedő színészeket és egy lebilincselő sztorit kapjak, minthogy a 100 milliós effekteken hüledezzek, hogy hűha. Ha megvalósításokon akarok ámuldozni, akkor inkább előveszem Welles Aranypolgárát. A mostani képregényfilmek aranyosak, igazi egyszerfogyasztható popcornmozik, de bennem a sokszázmilliókat kaszáló Pókemberek és X-Men se hagyott olyan benyomást, hogy ezt másodszor is látnom kéne, mert nincs benne semmi olyan, ami igazán kirívó lenne. Egyedül talán a Daredevil volt olyan, mert tényleg sikerült ügyesen megteremteni a hangulatot, és a Blade II, mert az legalább vállalja, hogy semmi más, mint egy tökös, lövöldözős akciómozi, nagyon laza beszólásokkal.