Amúgy meg vicces, de egy képregényes fórumon nem szokatlan, hogy "álomvilágban" él valaki. 
Hisz sokan azért olvasunk ilyen történeteket, mert úgy kicsit elmenekülhetünk a való világtól. Álmodozhatunk egy kicsit.
Azért
álmodozni és
álomvilágban élni nem ugyanazt jelenti. Persze, hogy álmodozók vagyunk, ezért szeretjük a képregényeket és a fantasy/sci-fi műfajt, mert bele tudjuk élni magunkat a kitalált világukba. De ettől még nem élünk álomvilágban, tudjuk, hogy mi a realitás, és mi a fantázia.
Todd: mindazzal együtt amit leírtál, továbbra is tartom, hogy jobb világban élünk, mint régen. A társadalmi egyenlőtlenségek, amikről beszélsz, mindig is megvoltak, és valószínűleg meg is maradnak (ha csak el nem érünk egyszer egy ideális utópiát, de ennek én sem sok esélyt adok, de ha nem is zárul össze a társadalmi olló, talán egyszer nagyon kicsi lesz), viszont ezek is eltérő mértékűek. A középkorban pl jóval nagyobb különbségek voltak, mint most.
Viszont a társadalmi különbségek ellenére is úgy gondolom, hogy a mai szegények helyzete jobb, mint mondjuk a 60-80 évvel ezelőttieké. Nagymamámtól tudom, hogy milyen volt az élet vidéken a két világháború között és után, hát ahhoz képest mi most tejben-vajban fürdünk.
Időnként elnézegetem, amikor a híradóban, vagy a fókuszban/aktívban mutatnak szegény családokat, jellemzően több gyerekkel, és azért az automata mosógép meg a tv általában befigyel a lakásban. (Persze ezek nyilván nem a mélyszegények, akik szó szerint éheznek - elhiszem hogy sok olyan is van.)
Összepakolnám a holmim, ami a túléléshez kell (kések, takaró, gyufa, lámpa, sátor stb.), és visszahúzódnék a hegyekbe. Ott kevesebb az ember. Az élelemszerzés valószínűleg a korábban felhalmozott készletek felélését jelentené. Megpróbálnék kifosztani elsősorban vadász-, túra-, gazda- és barkácsboltokat. Ha pár nap vagy hét múlva nem oldódna meg a helyzet, akkor elkezdenék hosszú távú életre berendezkedni. Emiatt kénytelen lennék csoportot keresni, úgy könnyebb a túlélés.
Zozi túlélési stratégiája érdekes. Én biztos, hogy a városban próbálnék szerencsét, egyrészt mert nem vagyok gyakorlott túrázó (így az erdő számomra még a városnál is rizikósabb lenne), viszont a városban könnyen találhatok hasznos holmikat, gyógyszereket, konzerveket stb. a túléléshez, valamint könnyebben találnék más túlélőket, illetve megfelelő búvóhelyet. Másrészt, amennyiben a kormányzat és a hadsereg működőképes marad, elsősorban a városokat fogják átfésülni túlélők után, nem a hegyekben keresgélnek.
Mindenképpen magammal vinném a túléléshez szükséges alap dolgokat: kés, gyufa, konzervnyitó (nagyvárosi túléléshez nem árt
), elsősegélycsomag (ha van), mobilteló és/vagy rádió, hogy tudjak róla, ha helyreáll a hálózat, illetve a legfontosabb dolog, hogy minél előbb vizet vagy valami innivalót találjak, plusz önvédelmi fegyvert is vinnék magammal (szamurájkard - igaz, hogy csak gyakorlókard, de legalább élezett
; nunchaku ). Csábítónak hangzik, hogy bevegyük magunkat egy plázába, de nehezen védhető, illetve a fosztogatások legfőbb célpontja, így valószinűleg egy tűrhető állapotban maradt helyet keresnék inkább, ahol szükség esetén el tudom barikádozni magam, illetve készleteket felhalmozni. Legalábbis addig, amíg nem találok egy olyan túlélő csoportot, akikhez érdemes csatlakozni. Legalábbis ez a rövidtávú elképzelés, abban az esetben, ha a katasztrófahelyzet csak néhány hétig/pár hónapig tart.
Persze a körülmények függvényében (hány túlélő maradt, veszélyesek-e rám, meddig tart a katasztrófahelyzet, milyen forrásokhoz tudok hozzájutni stb.) módosítanék a stratégián, ha kell. Ha úgy látnám, hogy hosszútávú, évekre - akár évtizedekra való túlélésre kell berendezkedni, akkor mindenképpen át kell állni növénytermesztő/álattenyésztő üzemmódra, úgyhogy valószínűleg egy megfelelő külvárosi telket keresnék ehhez. (A plázákból pedig jóelőre lenyúlnék vetőmagokat ehhez a B-tervhez.) Igazából ezek csak tervek, pontos recept nincs - a körülményekhez kell alkalmazkodni, ha szükséges, akkor improvizálni kell. Döntő, hogy mennyi vízkészlet áll rendelkezésre.
Így belegondolva, ez is olyan téma, ahol szintén előjön az emberi gyarlóság... Vajon megbízhatok-e azokban, akikhez csatlakozom? Kiket érdemes befogadnom a saját bunkerembe? Ez lenne a legparásabb az egészben, nehéz döntések lennének.
(Kivéve, ha szerencsém lenne, és ismerősökkel találkoznék össze, mint pl ti.
) Valószínűleg egyébként a legtöbb ember először a saját ismerőseit próbálná felkutatni, miközben túlélőket keres.
