Nos maga az izomerő, amit a testépítőknél látni, nem más, mint cirkusz. Magamutogatásnak jó, de másra nem. Talán nevezhetnénk statikus erőnek, ellentétben az ütéseknél használt dinamikus erővel szembeállítva.
A lényeges különbség az, hogy Arnoldnak (maradjunk a példánál) van egy hegynyi bicepsze, amit, ha meglendít, persze viszonyleg erős ütést tud kihozni belőle. Ellenben, ha nem tudja elég gyorsan lendíteni a karját az ütéshez, az ütőerő úgyszólván eltűnik az ütésből. Vegyük azt példának, hogy fogsz egy hatalmas farönköt (amit még elbírsz), bevágod a hónod alá, és nekiütöd egy falnak. Persze lesz ereje, de semmi egetrengető. Ellenben, ha az ütésekhez fejlesztesz izmokat, akkor a meglévő izomtömeged ereje megsokszorozódik az ütés sebessége által.
Saját példámon tudom, hogy amikor 65 kiló voltam, már akkor jóval erősebbet tudtam ütni, mint az edzésre lejövő 100 kiló fölötti jó nagydarab gyúrós srác.
Egy másik érdekes adalék még, hogy a gyúrástól nagy izmaid lesznek, de "puhák". Ha megérinted, keménynek érezni, de a legkisebb ütés hatására lenullázódik. Itt a személyes tapasztalat egy másik gyurmázó emberrel volt, aki belekötött a bátyámba, le akarta ütni, ő meg egyszerűen mellbevágta. A bátyám nálam vékonyabb, jóval gyengébbet üt, csak nagyon rövod ideig járt edzésre. De a kigyúrt mellű kölyök köhögve esett össze.
Hát, erre mondtam, hogy cirkusz. Erőteljesnek látszik, de se igazi ütőerő nincs benne, se keménység (amit kifejezetten keményítéssel lehet csak elérni), amik viszont Batman verekedéseihez elengedhetetlenek.