Under the Red Hood.
Spoilerek meg minden, nincs kedvem kicenzúrázgatni az egészet.
Előzetesen két dolog: az eredeti képregényből nekem annyi maradt meg, hogy annyira nem tetszett, hogy kb. az emlékeimben annyit voltam hajlandó eltenni, hogy "Jason Todd él, és ezt többet nem kell olvasni". A másik, hogy amikor megláttam a főcímben, hogy Judd Winick írta, majdnem lefordultam a székről ijedtemben. Az az ember adaptál egy emlékeimben rakás *ként élő sztorit, akinél rajongók már térden állva, sírva könyörögtek, hogy ne írjon többet... nos, lehetőleg semmit... Meg kell valljam, eléggé rettegni kezdtem, hogy ebből milyen romhalmaz lesz.
Nos... elég kicsi. Sőt, időnként elég élvezetes is. Az akciójelenetek nagyon rendben vannak. Nagyon Mátrix találkozik a Prince of Persiával (a mostani játékokkal), de látványos, jól koreografált, izgalmas, pörög.
És szerencsére nem beszélnek benne. Ez, így utólag belegondolva, a legnagyobb előnyük az akciójeleneteknek. Nincs bennük senkinek se egynél hosszabb mondata megszakítás nélkül. Sőt, a humoros vagy annak szánt beköpések egész viccesek többnyire. Éjszárny eléggé tetszett.
Magával a sztorival sincs összességében gond, sőt, talán még elbírtam volna, ha inkább kap plusz fél órát kicsit jobban kifejteni, mert néha eléggé kellett kapkodnia, hogy beleférjen a 70 percbe. Nem tudom, miért olyan kőbe vésett a DC-nél, hogy egész estés rajzfilm nem lehet több 70 percnél, amikor az animációs filmek között vannak 100 percesnél is hosszabbak... de ez a heppjük, egészségükre.
Összesen két pont van, ami miatt nálam hasal kicsit... néha nagyon... néha nem annyira... a film.
Az első a következetlenség. Kicsiben még elviselhető, minden harmadik percben már nem. A legfőbb gond ezen a téren, hogy mintha nem egészen döntötték volna el, most mi is a becélzott korosztály. Az első jelenetben látjuk Jason halálát, nagyon véres, nagyon brutális, verik egy pajszerral, van vér, hűűű, meg minden, aztán két perc múlva felrobban mellette vagy hatvan kiló plasztik, az egész gyár atomokra robban, neki meg a ruhája se sérült. Oké, szóval elvileg felnőttes figura, DE attól még rajzfilmes robbanás. Itt... valami nem stimmel.
Majd Red Hood. Roppant hatásos belépő, egész jó jelenet... addig a pontig, míg el nem jön, hogy "de gyerekeknek nem adhattok drogot, mert dádá lesz és csúnyán nézek". Oké, tehát mégis maradunk a megszokott azért-tíz-évesen-már-lehet-nézni kategóriánál. Nem gáz, sok remek DC-rajzfilmet tudunk innen.
Majd fél másodperc múlva lehajít egy rakás levágott fejet. WTF? Az előbb még okítunk arra, hogy a drogok rosszak, aztán tömeggyilkolunk? Mi az tegyeidemindenkikedvencistenét akar ez lenni?
De ezt még lehetne folytatni az amazós jelenettel, Ra's meséjével, sokkal. Az egész sztori a 10-14 évestől a csak 16 felettiig lavírozik, néha jelenten belül váltogatva.
A másik imádnivaló, hogy akkor most mennyire volt tökös ez a Jason gyerek? A nagy üldözésben futás közben felkap egy gázpalackot, ki az ablakon, gázpalack elhajít, majd levegőben, esés közben megfordul és eltalálja a palackot. Szóval tud ez. Kereken 20 másodperccel később áll egy helyben, pisztoly céloz, és nem talál el ugyanekkora távolságból hatvan töltényből egyszer sem egy mozdulatlan emberméretű célt. Időközben megvakult, vagy mi? A hidas jelenetben a torokba épített magnetofon már tényleg apróság volt ehhez képest.
A másik dolog... nos, végre kétségtelenül bebizonyosodott: a képregényes monológok nem, ismétlem, nem működnek a való életben. Inkább nevetségesek, más esetben az ember a fejét fogja, olyanok. Írásban marha jó, de amikor átültetjük hangra, nagyon nem. Ra's expozíciójáról üvölt, hogy... nos, egy sima expozíció (amikor Batmannek magyarázza, hogy mit tett Batman a múltban, külön élvezet volt), Jason film végi nagyelőadásán meg már sírtam, annyira rossz volt, ráadásul a színész is annyira rosszul adta elő. Bár nagy átlagban bármilyen szöveg, ami hosszabb volt két mondatnál, elég gyenge lett, de ezt nem a színészeknek rovom fel, itt jött be, hogy igen, helló Winick, még mindig nem tudsz dialógust írni, ha az életed múlik rajta, akkor sem.
Az egészre az, hogy ennyire béna Fekete Maszkot valószínűleg egy Cartoon Network-műsorban nem lehetne csinálni, már csak egy jelentéktelen apróság. De tényleg, ennyire üres, semmitmondó sablongonoszt a harmincas évek rajzfilmjei óta nem láttunk talán.
Összességében... közepesnél jobb, sőt, időnként egész jó. Nem tartom jobbnak, mint a nemrég megnézett JLA: Crisis on Two Earths-öt, de az alapanyaghoz képest látványos és izgalmas, szóval ha sima akciómozinak nézem, ami inkább le akar nyűgözni, mintsem a remek írói teljesítményével (amely három szót jelen film esetében külön-külön idézőjelbe kellene rakni, kiemelve a szarkazmust) lenyűgözni, egész pofás. De teszem azt az ember egy Mask of Phantasm mellé rakná, sírna. És nem a gyönyörűségtől.
Bár ha meg a Batman & Robin... vagy csak a Batman Forever mellé tennénk, akkor tényleg a gyönyörűségtől. Szóval azoknál azért simán jobb, Winick vagy sem.