Szerintem egyik sem könnyű falat, hiszen, ha a realitás korlátjaival építenek fel egy történetet, akkor azt a korlátolt helyet úgy kell kihasználni, hogy az újat is mutasson, tehát a hétköznapokból valami nem-hétköznapit, ill. hihető legyen a saját keretein belül.
A fantázián alapuló dolgok meg már alapvetőleg felállítanak hasonló szabályokat ill. korlátokat, csak az alkotó tudja, hogy hol áthághatóak és hol nem, hisz ő alkotta őket. Megjegyezném azt is, hogy egy fantasy világ csupán akkor lesz eliismerve, ha azt az emberek részben vagy legalább egy adott részét elhiszik. Ha teljesen elrugaszkodik a valóságtól és erre nem ad egy bevehető magyarázatot, az emberek nagyrésze ezt automatikusan elveti.