No, megnéztem az idei év Oscar zabálóját, a Nem vénnek való vidéket.
Igazából vannak olyan filmek, amiket azért szeretünk, mert egy megszokott, de jól felépített sémáa épül, ahol ugyan vannka váratlan fordulatok, de alapjában véve, már előre ismerjük a forgatókönyv fő vonásait. De a film nm válik unalmassá, mert jók a színészek, a környezet, a hangulat, egyben van az egész, elgondolkodtató érdekes.
És vannak olyan filmek, amik a fentebbinke indulnak, és mégsem úgy zajlanak a dolgok. Váratlant húznak, nem feltétlenül a csavarokra, vagy irdatlan nagy szájtátós fordulatokra gondolok itt, hanem elsősorban a film felépítésére, a részleteire, az összképre.
Hát az az igazság, hogy a Nem vénnek való vidék, pont e közé a két önkényesen(és megjegyzem helytelenül, csak most kellett valahogy valamihez hasonlítanom) kiragadott, általánosított két kategória között áll. Ezért nekem nem tetszett valahogy anniyra, hogy anniy Oscart adjak neki, de mindenképpen remek alkotás.
A történet egy egyszerű szituációból bontakozik ki...egy vadászkadó, visszavonult fickó, egy drogüzlet maradványaira talál a pusztában, ahol megtalálja az árut, a hullákat és a zsét. Kapzsi és meggondolatlan módon magához veszi a pénzt. De ez még nem is lenne oly nagy baj, hiszen a csetepatá hullái között egyetlen élő emberrel találkozik, aki megsebesült és vizet kér, haldokló óráiban. A férfit nem hiszem, hogy megtalálnák ha csak simán lelécelne, egyetlen ember látta, az se ismerte fel, egy sima polgár, semmi extra, még a személyleírása is egy fél városra ráillene. Ott csinál butaságot Llewelyn Moss, hogy viszamegy, hogy vizet vigyen a túlélőnek.(igazából nem tudom, hogy mit gondolt, hogy lőtt sebbel túlélt egy forró napot abban a hőségben és az éjszaka közepén akar segíteni rajta...anniyt étr volna neki a víz, mint halottnak a csók) Persze, hogy pont akkor jönnek meg az üzletelő mexikói banda tagjai, leveszik a rendszámot a kocsijáról, és ezzel durva események veszik kezdetüket. Többek között Moss nyomába ered, egy félelmetes elmebeteg pzsichopata tömeggyilkos, mert lelövi megbízóit és magának akarja megszerezni a pénzt. Hát azt meg kell mondjam, ahogy egy kritikában is olvastam, hogy ennyire hátborzongató, szadista gyilkost már évtizedek óta nem lehetett látni a vásznon, vagy csak én maradtam le róla. Hannibal Lechter távolról sem hasonlít rá, teljesen más a két gyilkos őrült személyisége, jelleme és stílusa, de körülbelül ő volt ennyire meggyőző a vásznon anno a Bárányok hallgatnkaban, mint most ez a figura, Anton Chigurh. Hátborzongató az egész, már a bemutatkozásánál is látszik, menniyre élvezi azölést ez a fickó, hihetetlen képek, amikor megfolyt egy scheriffet, vay rendőrt(már nem tudom) a kezein lévő bilincsekkel. Javier Bardem páratlan alakítást nyújt a gyilkos szerepében, félelmetes, de komolyan.Van egy cuki kis fegyverek, ami nagyon stílusos és nem használ hozzá golyót. Jó kis ötlet volt ez a Coen testvéretől, végre egy gyilkos akinek nem valami szabja, kés, vagy valami golyós fegyver a kedvence.
Ebbe a mészárszékbe csoppen bele az öregedő scheriff Ed Tom Bell(Tommy Lee Jones), aki csak néz, hogy mik történnek itt szépen, csendben, nyugodtan körülötte. Márthát Antoonak ez a stílusa, akit még a törvény szolgái sem állíthatnka meg. Okos, taktikus, gyakorlatias gyilkos, aki mindig a legváratlanabb szituációkban bukkan fel.
A film furcsasága, számomra negítvum, hogy nincs főszereplője. Nem akarok nagy spoilereket leírni, De Mosstól, akinke a menekülését követjük, is egyetlen képkockával megválunk. Semmi más, mintha egy mellékszereplő lenne. A scheriff is csak a körítés, a tehetetlen, kívülálló szerepét játszhatja csak, még talán a gyilkos van a legtöbbet a vásznon. Igazábol vagy 2 erőltetett dolgot leszámítva, ez nem tetszett a filmben csak...ez a hirtelennke tűnő, első benoymásra semmilyennke ható befelyezés. Pedig sokkal több van benne, mint elsőre látszik. Ed Tom Bell utolsó előtti feltűnésében nem egyszerűen a visszavonulás, hanem a megfutamodás rejlik...nem neki vakó ez a vidék már. Utolsó szavai pedig egy álomról szólnak...egy álomról, melynek központja az apja, de valójában a könyörtelen halál. És ez a környörtelen halál, egy törött singsonttal ugyan, de csak simán elsétál egy baleset helyszínéről.
Nem tudom igazán szavakba önteni az utolsó fél órát, meg kell nézni. Nem a szánkba rágott, nem elsőre nyilvánvaló elemből sok van a filmben, eltér a megszokottól és profi alkotás. A kritikusok meg szeretik ezt, megfelelően díjazták is. Bár nekem nem lett az év filmje, de kultfilmmé válhat szerintem. Megtekintése erősen ajánlott.
