A Hihetetlen Pókember (Kingpin füzetek)

[grey gargoyle]

Na és a BA történetek, szerintetek honnan voltak igazán jók? Hisz ott a 60as években is sok klasszikus/meghatározó sztori született.

[talgaby]

Egy darab meghatározóra sem emlékszem a hatvanas évekből. Az Angyalok első nagy dobása Thomas alatt volt, ami nem meglepő, révén Thomas egykor olyan szerepet töltött be a Marvelnél, amiről Bendis maximum csak álmodozhatott 2008 környékén is. A Kree—skrull háború viszonylag közepes volt, de ott már akadtak jó füzetek néha-néha.
De ha valóban szakaszokban gondolkodunk, akkor egyértelműen Englehart érkezése volt az, amikor a sorozat elkezdett valami színvonalat is kapni, majd amikor befutott mellé Pérez is, akkor simán a Marvel élmezőnyébe ugrott. Utána meg ugye Shooter jött, mielőtt még bármiféle valódi hatalom közelébe jutott volna, vagyis amikor még a kreativitása elnyomta a zsarnoki hajlamait, is olyan eseményeket dobott össze, mint a Korvac saga.

Utána… utána ízlés dolga, de szvsz Shooter után maximum a nyugati partiaknak volt egy-két érdekes sztorija, de amúgy Busiek érkezéséig inkább csak olyan semmilyen csapatképregény volt, ahol jól be lehetett mutatni új szereplőket anélkül, hogy különösebben sok vizet zavartak volna. Busiek viszont eposzi szintre emelte őket alig néhány hónap alatt, amiben persze közreműködött Pérez is.

[grey gargoyle]

Hát igen, azért Rogern Stern-t se érdemes kihagyni. Amit én ismerek tőle, azok nagyon jó BA sztorik, és talán az egyik legjobb is az ő nevéhez fűződik.

[balogh44]

Todd-ra vissza reagálva:
Az, hogy más a véleményem el kell fogadni, és nem akarok én semmi világmegváltó kezdeményezésbe fogni a Kingpin vezetőségénél, nyomni ezzel az egésszel! Csak elmondtam a véleményem, amit nem értettél meg, vagy ha igen akkor részben csak. Szeretem a mai képregényeket is, mivel vannak köztük jók is, csak azt nem szeretem, amikor átesnek az alkotók a ló túloldalára, a mai technikának is megvannak a nagyszerű, jótékony hatásai. A többoldalas, szöveg nélküli látványorgiákkal kapcsolatban egyetértünk.  Aztán az, hogy egy képregények nem kell belső monológokat tartalmaznia tényleg nevetséges kijelentés, de ezek szerint, nem kell hogy tartalmas legyen egy képregény, nem kell hogy megismerjük a karakterek belső gondolatvilágát, motivációit?
Bosszú Angyalai: Végig, már az első számoktól fogva, a csapat megalakulás, Namor, Amerika Kapitány megtalálása, stb....Azért a 60-as évekből voltak ott gyöngyszemek! A 70-es évekből a már említett Roy Thomas időszak, jó volt még Roger Stern is a 80-as évekből, Marvel Extra 1. idelye....És hát igen, a Busiek-Perez időszak mára alap lett szerintem.

[Todd]

Kevés olyan képregényt láttam, ahol igazán jó, vagy életszerű volt a belső monológ, csak akkor van értelme, ha a belső és külső esemény két külön síkon mozog, és így többlet információt hordoz.
Az ilyen "És akkor Pókember fáradtan megérkezett otthonába" szövegdoboz alatt egy gondolat buborék, hogy "Jajj de fáradt vagyok, de végre hazaértem!", és a képen az, hogy Pókember éppen fáradtan hazaér. Na ez a túlmagyarázás, és nyilván ez a példa szélsőséges, de gondolom érthető. És a klasszikus képregényes stílus nagyon ilyen.
A másik az, hogy a cselekmény felét a szövegben mondták el, és a másik felét rajzolták csak le. Ez számomra egy ilyen olcsó megoldás, amit kezdőbb (mert azért olyan nagyon haladó most se vagyok) képregényesként én is sokszor elkövettem, és a régi irodalmi adaptációs képregények is ilyenek. le van írva 10 sornyi szöveg, és a képen az utolsó sor mozzanata van rajta.
Ezért azt mondom, hogy szerintem egy jó képregény értékét abszolút nem az határozza meg, hogy mennyi benne a szöveg, nem attól lesz "tartalmas". És ahogyan a mostani képregények erőteljesen csak a képekre támaszkodnak, úgy a régiek nagy része pont fordítva a szöveggel nyomta el a képeket. Valahol a kettő közötti egyensúlyt kell megtalálni.

[Rockatansky]

Na de ha már benne van a regény szó,azért csak legyen benne szöveg!Ne mondd már,hogy attól tartalmas,hogy két oldalon át szöveg nincs,csak képek,amik között szinte alig van különbség.Legjobb példa erre az Astonishing X-Men.
Emma Frost és Kitty Pride farkasszemet néznek az egyik kockán,szótlanul.Aztán közelebbről megkapod ugyanazt,majd még közelebbről.A végén már a szemgolyójukban találod magad. 
Ennél talán már csak az bosszantóbb,amikor mindenki,mindig! vízszintes szájjal,kifejezéstelen arccal beszél.Semmi érzelem nem tükröződik róluk.Hát nem jobb volt,amikor a '90-es években mindenki vicsorgott?Kifejezőbb volt. 

[grey gargoyle]

És ahogyan a mostani képregények erőteljesen csak a képekre támaszkodnak, úgy a régiek nagy része pont fordítva a szöveggel nyomta el a képeket. Valahol a kettő közötti egyensúlyt kell megtalálni.

egyetértek. követendő gondolkodásmód. 

[Todd]

Na de ha már benne van a regény szó,azért csak legyen benne szöveg!Ne mondd már,hogy attól tartalmas,hogy két oldalon át szöveg nincs,csak képek,amik között szinte alig van különbség.Legjobb példa erre az Astonishing X-Men.

hát nem véletlenül nem azt a képregényt hoztam fel példának.

[balogh44]

Na de ha már benne van a regény szó,azért csak legyen benne szöveg!Ne mondd már,hogy attól tartalmas,hogy két oldalon át szöveg nincs,csak képek,amik között szinte alig van különbség.Legjobb példa erre az Astonishing X-Men.
Emma Frost és Kitty Pride farkasszemet néznek az egyik kockán,szótlanul.Aztán közelebbről megkapod ugyanazt,majd még közelebbről.A végén már a szemgolyójukban találod magad. 
Ennél talán már csak az bosszantóbb,amikor mindenki,mindig! vízszintes szájjal,kifejezéstelen arccal beszél.Semmi érzelem nem tükröződik róluk.Hát nem jobb volt,amikor a '90-es években mindenki vicsorgott?Kifejezőbb volt. 

Így van, a képismétléseket én se csípem nagyon.
Amúgy a Silver Surfer és a Sandman az a képregény, melyeknél fontos szerintem a belső monológ, de akár a Mocsárlényt is említhetném. Csodásan vannak megrajzolva általában, kidolgozottak, és ezekhez párosul, egy komoly, Neil Gaiman és vagy Alan Moore féle gondolatmenet.

[Todd]

Ebben egyetértek. Gaiman és Moore nekem is eszembe jutott. De például DeMatteis képregényeiben is általában a szöveg és a kép eltérő jelentést hordoz, és így áll össze a képregény, ezek szerintem is jó megoldások.

[SD. EJC.]

Elolvastam a 2-es különszámot. A sztori kétségkívül jó volt, tetszett, és a rajzokkal sem volt gondom. A kavarodás a fejemben megint a timeline-nal van.
2015/4: 548-ban van a Negatívos sztori.
Ksz/1: 549-551, ez egy teljesen új sztori az előzőhöz képest.
Ksz/2: 555-557 , ez is teljesen különálló sztori.
2015/4: 565-ben elkezdődik a Kraven első vadászata. A végén Vin van fellógatva, mert összetévesztik őket.
2015/5: 566-567-ben folytatódik a Kraven első vadászata.

De most leírva, ki is tisztult a kép, mert a két Különszám végülis a 2015/4-ben volt a két sztori között. Csak azt nem értem, hogy miért ezeket a sztorikat kellett különszámba tenni, és miért nem lehetett volna úgy csinálni, hogy a különszámos sztorik mennek rendesen, és ami miattuk kimarad, azokat közlitek le különszámként? Az 6 történet lett volna összesen. Kraven az 564-567 között van, ami 4 történet, a két különszám pedig 6 volt összesen. Persze, így lehet, hogy egyik füzet vastagabb lett volna, mint 48 oldal, az tény. Nem látok bele a technikai részekbe, hogy miért így történt, csak furcsállom, mármint amiatt, hogy egy ilyen pici visszalépés az időben is kicsi káoszt okozott számomra.

[Sepi]

Sajnos a Brand New Day időszak kiadói szempontból nehezen tagolható, ezért vannak az apró eltérések. Ha már túl leszünk rajta, akkor ez is javulni fog.

[kaine]

Igen, lehetetlen időrendben összehozni fix oldalszámmal. Így volt a legérthetőbb még, ahogy meg tudtuk oldani. Jövőre is lesz egy ilyen, de csak egy.

[Ron És Nerida]

Van különbség aközött, hogy valami kijön különszámként, vagy egyszerűen 8 füzet jelenik meg 6 helyett egy évben, néha picit drágábban, a nagyobb oldalszám miatt?

[kaine]

Persze. A különszámok mindig különállóak, így a többi érthető anélkül is. Ha valaki szeretne Pókembert olvasni, de nincs annyi pénze, a különszámokra nem kényszerítjük rá. 

[kevinkain]

Csak azt nem értem, hogy miért ezeket a sztorikat kellett különszámba tenni, és miért nem lehetett volna úgy csinálni, hogy a különszámos sztorik mennek rendesen, és ami miattuk kimarad, azokat közlitek le különszámként?

Ezen én is gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy az első különszám azért került külön, mert valamivel gyengébb és/vagy kevésbé jelentős hosszútávon a története a körülötte lévőknél, de mivel különszám így úgyis a hardcore fanok veszik meg a többi, meg nyugodtan kihagyhatja. A második különszámnak meg rendhagyó a stílusa és a története is, így megint lehet sokaknak nem tetszett volna a fő folyamban. De ez persze csak egy elmélet .

[kaine]

Az első különszámban jelent meg Métely. Nem volt kimagasló a sztori, de igen jelentős volt, mert az ő szerepe nagyon erős lesz még a jövőben.
Ezt a mostanit pedig nem tettem volna a rendes sorozatba, mert akkor korhatár karikát kellett volna rá tenni.

[balogh44]

Ez komoly?

[Todd]

Miért? A vérleszívás is mehetett a sima sztoriba.
Vagyis nekem ez nem tünt durvábbnak, mint a sima széria, ami amúgy persze sokkal durvább, mint ami gyerekkorunkban ment.

[kaine]

A vérleszívás sima műtétnek is elment képileg. Nem mérhető egy rituális gyilkossághoz, ami önmagában is erős, de a képek is sokat rátettek.