Na akkor most már én is.
A film cselekménye, hatásai sokkal jobban felépítettek, mint a régi trilógiáé. Sokkal jobban ki lettek bontva a karakterek, mint ott. Nekem nagyon tetszett - ahogy annak idején az Ultimateben is - hogy Ben bácsit jobban megismerhetjük, hogy tovább van jelen. A film legjobb poénjeit is neki köszönhetjük, ami külön pozitívum a jellemével kapcsolatban. May néni olyan közepes volt, neki nem sok szerep jutott, Ben bácsinál külön nagy szám, hogy nem Martin Sheent láttam magam előtt, vagyis tényleg hitelesen alakította a szerepét (egyetlen kakukktojás az volt, amikor a fiatalkori képét láttuk a falon). Ben bácsi halálát sikerült egy fokkal még durvábbra csinálni, mint a Raimi verzióban. Itt Peter nem csak, hogy hagyta lelépni a gyilkost, de egyenesen bűnrészessé válik, amikor elfogadta az általa lenyúlt üdítőt. Ez volt az első - és talán leginkább - ütős jelenet a filmben. Itt is sikerült elkerülni a csöpögést, ahogy korábban is, azaz Ben bácsi nem mondott még egy "szeretlek Peter"-t, ahogy Anakin anyja annak idején. A Raimi verzióban is nagyon jól oldották meg, ahol 1-2 "Peter" hangzott el, itt pedig semmi.
Erős negatívum a fimben, hogy míg Peter konkrétan azért vált bűnüldözővé, hogy elkapja Ben bácsi gyilkosát, erről az egészről úgy ahogy van megfeledkeztek a film második felére. Méghozzá olyannyira, hogy a végén el se kapta a tettest.
Mivel nem túl régen volt eredettörténete Pókembernek filmben, viszonylag ügyesen lavíroztak azon a határon, hogy mire lehet szükség és mire nem. A Fűrész-meccs okosan kimaradt, csak egy ringet kaptunk emlékeztetőül, a pókcsípés pedig olyan jól lett felvezetve, hogy előtte pár perccel még csak nem is lehetett tudni, hogy az most következik.
Újabb negatívum, hogy a szülői szál - legalábbis egyelőre - teljesen feleslegesnek tűnt, hisz nem derült ki belőle semmi, inkább csak olyannak tűnt, mintha a feszültségkeltés eszköze lenne, amely aztán nem bontakozott ki rendesen - sőt, sehogy sem. Ha igaz, amit Connors főnöke mondott, hogy Richard is visszautasította a komolyabb (vagy ember)kísérleteket, majd utána meghalt, hisz ezzel fenyegette meg Connorst is, akkor kicsit fura, hogy az elmúlt 12 évben 1: miért nem szálltak rá jobban a dokira 2/ Ha tudta, hogy Connors Richard nyomába sem ér, akkor miért tüntették el Peter apját 3/Norman Osborn már akkor is halálos beteg volt, akinek nem sok ideje volt hátra? Szóval a szülői szál kicsit feleslegesen erőltetett volt, ami enyhén vontatottá tette a filmet.
Peternél nagyon jól bemutatták, hogy mennyi esze van: az ajtózárral, a hálóvető megalkotásával (a patron, mint Oscorp-tulajdon tényleg kemény volt:)), és nem tűnt olyan lúzernek, mint Tobey. Raimi igencsak túlzásba vitte Peternek ezt a jellemét, hisz Peter sosem volt olyan - illetve a pókcsípés UTÁN már nem - csak Steve Ditko stílusa kelthette azt a benyomást. De valójában már az ő idejében is Peter egy nagyon határozott karakter volt, aki fölényesen röhögött magában Flash Thompson bunkóságain (és ette a méreg, hogy nem vághat neki vissza úgy istenigazából). Az iskolai jelenetekben nagyon jól megmutatták, hogy Peter nem az a méla, mamlasz, akit Tobey volt kénytelen eljátszani.
Ellenben Flash totál mellényúlás: ő sosem volt ekkora köcsi a képregényekben. Sosem volt agresszív sem, mindössze csak nagypofájú. A kosaras jelenet viszont király volt, ellenben a végén túl hirtelen lettek haverok. Bár kedves kikacsintás volt Flash Pókember fan clubjára a pólója.
A pókcsípés után fura volt, hogy a döglött pók ott maradt a hálófonal végén, viszont a képességeivel való ismerkedés a fürdőszobában poén volt. Ellenben a metrós verekedést erőltetettnek éreztem, túl sok véletlen volt benne, és persze Pókember megjelenése után minden hülye össze tudta volna rakni a képet, hogy aki megragadt a kocsi plafonján, az csak ő lehetett.
Peter kapcsolata May nénihez nem tetszett - szegény öregasszony Ben bácsi elvesztése után sokkal több figyelmet és törődést érdemelt volna, ehelyett Peter majdnem bunkón bánt vele.
Jó ötlet volt Ben bácsi tanítását hangpostán azután hallani, amikor már valóra is vált minden, amit mondani akart.
Emma Stone jó volt Gwen Stacynek, sokkal jobb, mint Bryce Dallas Howard, ahogy Garfield is jobb volt Peternek, mint Tobey (bár utóbbi esetben meggyőződésem, hogy nem Maguire hibája volt, hanem a rendezőé). Gwen karakterére sokkal több figyelmet fordítottak, mint régen Mary Jane-ére, és azonnal bukott az az elmélet, miszerint a régi trilógiába azért kellett Mary Jane, mert sokkal érdekesebb karakter, többrétű, míg Gwen egysíkú, nem tudnának vele mit kezdeni. Csak egy jó író kellett hozzá, és máris egy élő, létező lányt kaphattunk. Míg MJ szerepe főleg a megmentendő lányra szorítkozott (legalábbis a 3. részig), Gwen teljes társa tud lenni Peternek, sokkal érdekesebb a jelleme, és az eszét is igyekeztek megmutatni (például, amikor a Gyík betört az Oscorpba, kizavarta az embereket, és beindította a tűzjelzőt, hogy lezáródjanak az ajtók). Az apjával folytatott beszélgetés pedig a humorát is megmutatta. Kettejük szerelmi szálát viszont kicsit túl hirtelennek éreztem - illetve csak Gwen részéről.
Stacy kapitány nem volt rossz, de igazán jó sem. Addig, amíg el nem engedte Petert, hogy segítsen Gwennek, olyan semmilyen volt, illetve próbálták bemutatni, hogy rendes ember, amikor csak utánanézett Connorsnak, hiába hangzott idiótán, amit Peter mondott neki róla. A halála ellenben nem volt katarzis, alig volt átérezhető, ebben Harry Osborn halála a Pókember 3-ban köröket vert rá.
A háztetőn a shotgunnal a lefagyasztott Gyík ellen olyan volt, mint a Resident Evil 4-ben, amikor a nagy trollra lövünk shotgunnal. Lő, bízik benne, hogy elég lesz neki, de az csak jön tovább.
Connors doki civilben szerintem nem kapott elég figyelmet. Bár szimpatikus volt, érzelmi kötődés még nem alakult ki részemről az irányába, vagyis amikor átváltozott Gyíkká, egy pillanatra sem sajnáltam őt. Beszélgetése önmagával nem kissé klisés volt - ugyanez ment Normannel és Oki dokival is a régi részekben -, mintha minden képregény bűnözőt egy sötét entitás irányítana, hogy igazából jó maradhasson mégis. Vicces elem volt, hogy a Gyík a csatornában rendezte be a támaszpontját, ahogy az egyik leghíresebb Pókember rajzfilm legelső részében is. Pókember hálója nagyon meggyőző volt, és a csatornában szétlőtt hálórezgések alapján alapuló érzékelése a Pókember: A Másik című műben levő új képességeit idézte.
Elérkeztünk a film legerősebb pontjához: a Pókember-Gyík csatákhoz. Rendkívül jól oldották meg a képregényekben bemutatott hasonló csaták egyik leglényegesebb elemét (amelyet először a The Amazing Spider-Man 20-ban, a Skorpió ellen láthattunk): hogy a Gyík SOKKAL erősebb Pókembernél, vagyis erőben abszolút esélye se lenne ellene, és hogy a PÓKTEMPÓval győzi le. Soha ennyire jól még nem volt bemutatva a póktempó, egyszerűen csodálatos látvány volt, mint egy megelevenedett képregényoldal. Vagy kettő. Ez gyakorlatilag minden bunyójuknál jelen volt, akár az iskolában, akár a végén a toronyházon.
A hálóhinták mindig is a Pókember filmek és rajzfilmek egyik legerősebb pontjai voltak, de ebben az új verzióban félelmetesen jól sikerültek. Egyszerűen nem tudom, mivel fogják még ezt überelni a folytatásokban. Ha semmi másért, hát a hálóhinta miatt megéri 3D-ben látni ezt a filmet.
Stan Lee jelenete a suliban hatalmas volt, Pókember még meg is mentette egy hatalmas asztaltól.
Stacy kapitány végső szavai nem gyengén ellentmondott a képregénynek - még ha mondanivalójában nem is -, ezzel együtt nagyon rendben volt, sőt, jobb lett, mint az eredeti. Gwen mosolya pedig a végén az osztályban tökéletesen hozták a képregényes Gwent, aki egyetlen utalásból megértett mindent.
10/9
