Szerintem a kettő között azért nagy különbség van. Az egyik csak a saját örömére, puszta élvezetből, kielégítetlen ilyen-olyan szükségletei által vezérelve szívatja szerencsétlen kölköket. A másik pedig túlmegy bizonyos határokon, hogy kinevelje a legjobbakat (persze ott is a saját elismertsége, hírneve, egója van mögötte, de akkor is).
Szerintem olyan nagy különbség, sőt mondhatni semennyi sincs.
Nem tudhatom, hogy az említett tanár esetében a "konkurenciás" duma mennyire volt komoly, vagy csupán része az elrettentésnek.
Ahogyan másrészről Fletcher szent célja nekem nem tűnik többnek egy elmebeteg pszichopata örjöngéseinek önigazolásánál. Szerintem nincsen az az épp eszű jóérzésű ember aki pusztán hivatástudatból gyerekek terrorizálásában és megalázásában lelné meg az önmegvalósítását.
Osztálytársak voltunk, lényegében én beszéltem rá, hogy jöjjön át a grafika szakra. Eredetileg a szobrász szakon volt.
Határozottan jó döntés volt.

Snowpiercer: Szerintem maga az alapötlet tök jó volt benne, de a kivitelezés középszerűen sikerült. Nem volt elég végiggondolt, logikai bukfencekkel tarkítva.
Én határozottan nem álltam hozzá nagy elvárásokkal így alapvetően tetszett. Amúgy egyetértek.
Az Interstellarnal, mint írtam viszont nálam már határozottan lefelé húz a mérleg nyelve. Az Incepciont még szerettem Nolantől de nemrég újra nézve pár másik filmjével együtt már azt sem érzem olyan eget rengetőnek. A Dark Knight Risesnál már elsőre is erősen rezgett a léc, az Interstellar pedig szerintem attól is lejebb zuhant.
Nagyon-nagyon ráférne Nolanre ha visszavenne az epikusságból, és inkább a Following, Memento féle irányt részesítené előnyben.
A Phillip Glass nyúlás nekem is feltűnt, de számomra Zimmer már nagyon régóta nem jön be, nekem már az Eredetnél is a felháborított, hogy neki Oscart adtak, mert már akkor sem volt egyetlen önálló megnyilvánulása sem. Míg akkor a Daft Punk szerintem iszonyatosan nagyot hozott (igaz film helyett egy másfél órás videoklipben).
Hétvégén megnéztem a Horns-t is. Ez egy jópofa kis fekete komédia, dráma, horror hibrid. Nem rengeti meg a világot, de Alexander Aja szerintem most jól tette, hogy kihagyta a szokásos trancsír-horror dolgait. Harry Potternek most először hittem el, hogy ő nem Harry Potter. A bibliai szimbólumok is jól beépültek, elmaradt a jellemző erőltetett bibliaóra, érdekes volt, hogy az ördög puszta jelenlétére mindenki úgy reagál, hogy mintegy engedélyt kér a bűn elkövetésére, de igazából nem is a "gonosz" visz rá senkit, hanem saját maga. A film végi nagy rejtély sajnos igen-igen erőltetett viszont, az egész lezárás nagyon sokat ront az összképen, főleg mivel az a kevés durvább akciójelenet ami oda kerül totál felesleges.
És túl vagyok a Big Hero Sixen is (igen most csupa könnyed filmet néztem). Hát ez várható volt,hogy nem rontják el. Baymax arc, meg az egész tipikusan a szokásos laza cuki, agykinthagyós kis animációs film, egy kettő kis megpendített komolyabb kérdéssel, meg egy totál kiszámítható csavarral. Néha kell ilyen is.
