A harmadik film után azt hittem, nincs lejjebb. Az 4., 5. erre rácáfolt. Annyira elszállt baromság az egész, hogy lehetetlen nem szeretni, közben a legprimitívebb ösztönökre hat egyedül, arra viszont erőteljesen, talán ezért is várom a zárórészt.

Ehhez hasonló filmszéria még a Halálos Iramban, ami a 5. rész óta tényleg a szórakoztatófaktorra ment egyedül rá, míg az egész egy összehányt talicskányi sz@rkupac szintén, mégis az elmúlt három filmet mégis élvezettel néztem. Ahogy Transformers filmeket is az elszállt látvány adja el, nem a tartalom.
A Daniel Craig féle James Bond filmek is legalább ezen az alapszinten tudnának működni. Azokat viszont baromira untam, talán a Casino Royale kivételével. A Fantom visszatért meg még pótolnom kell.
Inkább nézek ebből kiindulva baromi szórakoztató rossz filmeket, mint semmilyen, átlagos tucatfilmeket, amikből tavaly is kijutott. Ezekkel az a baj, nincs egy véglet, amerre eltolhatóak lehetnének minőségben. Se kiemelkedők, se annyira rosszak, hogy az már jó. Mai hollyiwood-i filmgyártás egyik legfájóbb pontja számomra az a fajta sematikusság, ami ural már szinte minden blockbustert, lassan kivétel nélkül. Idei kivételt is a képregényfilmek változatossága jelenti. Más műfajból egy példát se tudok jelenleg említeni, amit igazán várnék ebben az évben. Talán a Warcraft, annak is inkább a sikerében bízok, hogy zöld utat kaphassanak a komolyabb fantasy könyvek feldolgozásai és a kidolgozott történettel rendelkező játékok adaptációi nagy vásznon. Jelenleg ezek nem kapnak kellő figyelmet, inkább a Disney rajzfilmek egészének élőszereplős változatai részesülnek előnyben ezek helyett.