Elég nagy csalódás a terminator Salvation. Bővebb kritika filmuniverzumról:
Én szerettem volna szeretni ezt a filmet. Sajnos nem tudtam. Azonban még mielőtt továbbsiklanátok, ahh megint egy negatív, lehúzó kritika, jelzem, nem lesz az. Maximum a korábbi filmekhez képest (kivétel T3 természetesen). Pontosan olyan lesz, mint maga a film: a tökéletes középszer, egy jó adag csalódottsággal. Úgy ültem be a moziba, hogy elhitettem magammal (amennyire lehet természetesen), hogy nem nagyon követtem a filmet korábban, megnéztem 2 előzetest, aztán kész. Nem olvastam se negatív, se pozitív véleményeket. Induljunk 50%-ról, az a fair nemde? A film nézése során aztán ebben az összesített véleményben heves amplitúdójú oszcillációk jelentek meg, volt amikor komolyan fölment a mérleg nyelve (inkább a elején), volt amikor komolyan le ( a második felében), végül számolgattam egy kicsit, vontam egy egyszerű átlagot, aztán az a szomorú helyzet alakult ki, hogy pontosan ott maradt a film, ahonnan elindult.
Ez már nem AZ A Terminator, amit anno mindannyian megszerettünk. Nem azért, mert nincs benne sokáig Arnie, vagy nincs bőrkabát, meg napszemüveg, meg hasonló terminatoros életérzés, szó sincs erről. Semmi helyük nincs ezeknek, és nem is voltak, ennek már egy másfajta terminator feelinget kellene adnia, ha tudna. Bár eléggé unalmasan hangzik tudom, de ha így van nem tehetek mást, le kell írni: pontosan az hiányzik belőle, ami az eredetit olyan naggyá tette: James Cameron zsenialitása, és főképp vigyázó szeme a stáb többi tagja fölött. McG-ben nincs meg ez az ösztön ami a nagyoknak megvan, kreativitása a tisztes és logikus robotarzenál megteremtése után csődöt mond.
Feltűnően kijön ez olyan dolgokban, mint a néhol nagyon megbicsakló párhuzamos történetvezetés, az itt-ott röhejesen rossz vágások, a kirívó jelenetillesztés, és a hasonlóan gyenge karakterkezelés, a földobott, de le nem csapott labdák (különösen egy fontos döntéskényszer, szituáció ennek a megszenvedője, amiből csak úgy áradhatna a drámaiság, de mindez le van rendezve 2 másodperc alatt, ráadásul az is bugyuta módon, bevonva megalapozatlan, így hiteltelen cukormázzal). A tisztelet, a hatalmas lelkesedés szép dolog, emiatt nem is tudom csuklóból utálni McG-t filmje miatt, de ezt a valamit, ami Cameronban megvan ilyenekkel nem lehet pótolni. Úgy néz ki a Terminator világa is egy pontosan olyan világ, aminek remek felépítése utáni összetartásához szükséges az alkotói kreativitás, igényesség, kohézió, enélkül az egész széthullik. Jonathan Mostow után a játékos nevű McG-t is kíméletlenül maga alá temette ez a rideg, gyilkos monstrum.
A film alapvető hibája a banális történet. Nem divatból mondom, tényleg. A gyors összefoglalásától most eltekintenék, mégiscsak a harmadik kritika az oldalon ugyanazon filmről. Függetlenedjünk el a logikai hibáktól (ezt a mágikus logika szót ugyanis többször melegebb éghajlatra küldik mind a gépek, mind az emberek egyaránt), alapvetően a cselekmény váza, amire ezt a robbantáshalmazos akciót felhúzták pontosan olyan könnyen dől össze, mint a romos épület a légi Hunter Killer turbinája miatt. Vannak ráadásul olyan komoly hanyagságok a történet továbbgördítése szempontjából, hogy csak meresztettem a szemem (pl egy t600-ast elkapsz hátulról, aztán ki is van iktatva a koordináló rendszere, szerencsétlen lődöz össze-vissza? ). Ha majd egyszer újranézem, felírom majd mik szúrtak szemet így kapásból, mert volt egy pár.
A sztori primitívségével csak a párbeszédek vetekedhetnek blődségükben. Az valami fergeteges. Az emberi szívről csordogáló üres rizsa, a fölöslegesen, kínosan elpuffogtatott névtelen frázisok néha eléggé beütöttek. Nem arról van szó, hogy egy ilyen filmben nincs helye az ilyesminek. Dehogy nincs, sőt, nagyobb helye van mint gondolnánk, de ha már sikerült ilyen szövegeket írni, legalább alapokat kellett volna építeni, hogy legyen is jelentésük. Robbantásokra azonban nem lehet építkezni. A szimilis szimbolikus befejezésre mondják egyébként, hogy értelmetlen, tömény giccs, ami semmire sem jó.
A karakterek Marcust leszámítva (úgy-ahogy) rettenetesen felszínesek, de a mellékszereplőknél még ez el is megy, ők csak végigtéblábolják a mozit, persze főként csak azért, hogy feltűnhessen egy-egy robot, de hogy a kvázi második főszereplő, John Connor is ennyire nulla karakterábrázolást kapjon? Kíváncsi lettem volna mondjuk, miért hallgatnak úgy rá a katonák, vagy valami. Azon túl, hogy tudjuk kicsoda ő, semmit nem kapunk tőle gyakorlatilag, a kényszeredett messiásszerepe kibontatlan marad, végül a korábbi John Connor kép pedig tökéletesen beleszürkül az acélhalomba, fölöttébb érdektelenné válik. Gyakorlatilag az első rész többet adott hozzá a karakteréhez úgy, hogy egy percre sem volt a vásznon! Jó példa erre a film végi (esetleg ez SPOILER!) nyársalós jelenet (OFF). John Connor, ez a név terminator rajongóként jelent nekem valamit, de ott mégsem éreztem semmit. Annak a pillanatnak hatása kellett volna hogy legyen, de semmi. Nulla. Negatív, akárcsak a játéktere.
Szegény Christian Bale tisztességes alakítást nyújt ebben a semmilyen szerepben, nem az ő képességeivel van a baj, hanem amit írtak neki. Ilyen unalmas szerepből ő sem tudott többet kihozni. Ugyanígy elsüppedt a sötét vízben John és apja első találkozása, de inkább hagyjuk ezeknek a részletezését, a dramaturgiát mintha szisztematikusan előjegyezték volna a kiírtásra, hogy az egész átcsaphasson egy rózsaszínes, műanyag életképtelen valamibe. Ahogy Dzséjt kolléga mondta, én sem vártam shakespeare-i dialógokat, Oscart megszégyenítő nagyjeleneteket, de azért van egy szint, aminek alá csak kevés film tud menni úgy, hogy ne ordítson ki a nagyzoló, ürességtől kongó sablon. Elhiszem, hogy mást kielégít karakterépítés terén egy-egy elköpött kósza félmondat, vagy a történetépítésbe belefér jópár tökéletesen értelmetlen, oda nem illő üresjárat. Elhiszem, hisz különbözőek vagyunk. Egy film megítélésekor, jó-e, nem jó, vagy mennyire jó, talán másra helyezzük a hangsúlyt és ezért különbözhet sokszor oly ellentétesen egy-egy vélemény egy ilyen széles körű közönségnek készült filmről. Vagy lehet velem van a baj, hogy ennyi nekem nem elég, ennyiből én nem tudom átérezni a szereplőt, megérteni motivációit, lényének mibenlétét, de a hátam mögött álló filmes tapasztalattal, szerintem objektíven mondom, hogy ezek a szereplők, amiket a Megváltás mozgat, rosszak. Így aztán elvész a feszültség érzése, hiába a nagy akciók, ha nincs kiért izgulni, a sok robbantás, lövöldözés nem tudja helyettesíteni a szükséges feszültség, akár félelem érzését, csak egy-egy röpke pillanatra pattan ki az izgalom szikrája a nyikorgó fogaskerekek közül.
Anton Yelchinnek a végére sikerült meggyőznie arról, hogy ő Kyle Reese, egész ügyes volt a szerepében, bár előtte sehogysem tudtam elképzelni őt Michael Biehn helyére. Rajta kívül még tényleg Marcus az egyetlen értékelhető, egész jó szereplő, ahogy ezt sokan elmondták már előttem, de azt is, hogy a vége felé erősen kihúzzák alóla a talajt, gyakorlatilag értelmét veszti a figura. Persze ez az előzmények értékéből mit sem von le. Sam Worthingtonban van karizma, spiritusz, rá van sütve a tehetség stigmája, s ha az Avatar után normálisan, okosan választ szerepet, még lehet belőle valaki. A többiek szóra sem érdemesek, iparosmunka az összes teljesítmény, bár nem is várható el több a szerepüket nézve.
A fő pozitívuma a filmnek az elég tömény zúzás, a pörgés, a klasszikus, kőkemény eksün. Az akciók egész jók, nem kiemelkedőek, de jók, erre nem lehet különösebb panasz, látványos a mozi (azért egy olyan nagytotálos frontcsata face to face gépek és emberek között hiányzott…mondjuk milyen kemény töltet lett volna a filmben egy olyan rész, ha jön menetelve egy kisebb csapatnyi T600 pár tucat ellenálló ellen), egy egyszernézős nyári blockbusternek tökéletesen megteszi, csak hát ez egy Terminator film, akárki is csinálta. Legalább akció-rendezőként sikeresen levizsgázott McG, még ha a filmkészítés többi alapfaktorában csúnyán elbukott is. Ha laikusként, egyszeri mozinézőként ülsz be, és legfőképp kinnthagyod az agyad, biztosan élvezni fogod.
Az atmoszféra, a megteremtett környezet szerintem kiváló, mindenhonnan, bárhol, bármikor feltűnhet egy-egy gép, mert picit óvatlanabb voltál, mint kellene. Nyilván Cameron koromsötét, félelmetes, elkeseredett koponyatengeres víziója sokkal hatásosabb, elképesztőbb, de belegondolva totális technoparanoiás világa egyben hiteltelenebb is. Azért nem lehet az összes helyszín olyan, a nappali-éjszakai jelenet arányát is jól sikerült belőni, ahogy a helyszínek, a sok kopár, pusztás kép, a számítógép generálta dszletek is lenyűgözőek. Kicsit Mad Max-os az igaz, de ez is csak azért van, mert Miller filmje jött létre korábban, egy lerombolt, armageddont túlélt világot nem nagyon lehet másképp ábrázolni. Elsőre idegenkedtem tőle, de végül kifejezetten tetszett a monokromizált, ezüstözött, visszafogott színvilág, civilizáció megmaradt romjai, rozsdás, lehangoló, rothadt városképek sem hagynak kivetnivalót maguk után. Különösebb problémám a zenével sem volt, nem Elffman kiemelkedő munkája az biztos, de azért fel lehetett rá figyelni, pedig nem szoktam figyelmet szentelni a filmzenének, direkt, hogy így csak a nagyon jók tűnhetnek fel spontán. Hiányzott persze a klasszikus téma, de időközben elég messzire kerültem attól, hogy egy ilyen átlag filmnél ilyeneket hiányoljak. Azért akadt pár hatásos jelenet (kettévágott T600 az elején nagyon parás volt) és nagy örömömre a mimetikus polialloid (az egyik legdurvább tudományos halandzsa ever, nem hagyhattam ki, bocs érte) társa mellett már, kicsit kihasználtnak, alulértékeltnek ható T800-as, ami számomra minden idők legfélelmetesebb robotja, az őt megillető bánásmódban részesült, elég gyilkosan fenyegető amikor a vásznon van, még ha kicsit acélosabb a tűrőképessége már azért, mint korábban megismertük. A kikacsintások, utalások, klasszikus szövegek még éppen-éppen igaz, de nem hatnak erőltetettnek, csak sajnos olyan ez mint egy kaszkádfolyamat, ebben a környezetben inkább azt juttatják eszedbe, mennyivel jobbak voltak a korábbi filmek.
A látvány, az akciók, a pozitívumokként felsorolt dolgok nagyban hozzájárulhatnak az élményhez, ha van mire alapozni azt, de alapvetően mégiscsak a szükséges, kihagyhatatlan kellékek minősítést érdemlik ki. Sajnos én egy olyan ember vagyok, akinek a normális történet, a kidolgozott szereplők a fontosabbak, hiszen a T2 nagy ereje is ebben rejlett. A körítést, a környezetet igényesen és profi módon dolgozták ki, csak sajnos útközben az alapvázt alkotó homokóriás kiszáradt és darabjai hullott. A megítélésen a kivágott 30-40 percnek elég nehéz lesz változtatnia, mert a buta történetet, vagy a pocsék párbeszédeket nem lehet kivágni akkor sem, ráadásul a találgatások alapján sem koncentrált karakterábrázolás maradt ki, plusz olyan sok jelenet sem került kivágásra szerintem, ami miatt az R sokat dobhatna az élményen. Mert ilyen lett ez a Salvation. Elütöd vele az időt, utána hümmögsz egyet - kettőt, megjegyzed, hogy jók voltak benne az akciók, meg pörgött kukiául, hiteles volt a felfestett rémisztő világ, de aztán gyorsan el is felejted.
Így hát számomra olyan már ez a film, meg így az előző is, mint egy képregényes „What if†történet, hasonló minőséggel. Akármilyen naiv, de hatásos védekező felfogás: A történet a második résszel véget ért, sosem robbant ki a nagy háború, nem volt Ítéletnap. Persze eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi van ha mégis megtörténhetnek valahogy, milyen lenne utána a világ, Hollywood-ban is eljátszottak, aztán az eredményt mindenki értékelje szája íze szerint. A harmadik részt még elnéztem egy fölösleges mellékvágánynak, egy lélektelen szürke Cameron copy volt csak, de ez a közepes, felemás teljesítmény, az üres, sekélyes megvalósítás, legfőképp a filmben lévő nagy potenciál, a kihagyott ordító lehetőségek miatt sokkal jobban fáj.
Álmodik a nyomor, de ha olyan producerek lennének még a Földön, akit a sikeresség mellett a film minősége is érdekel, biztosan leülnének McG-vel, hogy kerítsen egy értékelhető forgatókönyvírót, utána tárgyalhatunk. Mert tisztes iparos lenne ő, ha kapna egy jó forgatókönyvet, meg egy olyan stábot, aminek feltűnnek a súlyos hiányosságok, és akikre hallgatna is a nagyokos rendező. Enélkül az egész folytatása teljesen életképtelen, csírájában halott próbálkozás lesz, számomra pedig egyszerűen csak érdektelen. Ez van.
