Ne keverjük a munkahelyi felületes interjút a mindennapi, emberségességre (legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne állítaná azt, hogy legalább próbál erre adni valamit is) törekedő életünkkel.
Na én ilyen emberrel még nem találkoztam. Mindennapi emberségesség. Ezek gyönyörű szavak ( És nem ebbe a topicba valók.

), de sajnos csak szavak. Ne ítélj a látszat alapján, de ha valakinek nem huszonezres a mobilja akkor közröhej tárgya. ( Ez csak egy bagatell példa. ) A csöves mellett naponta több tízezren elmennek, félrefordítva a fejüket. ( Igen, én sokat ismerek. Regényt lehetne írni az életükről és a mindennapi emberségesség feléjük való irányulásáról.) Ha a mindennapi emberségességre törekednének az emberek, nem lennének hajléktalanok, munkanélküliek, de még gyermekotthonok sem. Nem lenne hálapénz és nem lenne fenntartható ez a rendszer sem. Ahol valaki jobb helyet és elbírálást akar, mert teszem azt van egy papírja.
Tudom hogy sok embernek ez még nem mond semmit, sokan még a " majd én megmutatom a világnak " korszakukat élik. De pár év múlva ez majd szépen lekristályosodik és az ember más szemmel kezdi látni a világot. Nem, nem pesszimista, nem homofób, nem megkeseredett és egyéb kedves jelzőkkel ellátott szemszögből, hanem egyszerűen más dolgok veszik át a fontossági sorrendet és változik a világ. Persze nem mindenkinél, hisz azoknak a legjobb, akik minél később kerülnek ki a nagybetűs életbe.
Rossz dolog előítéletes lenni.
Ebben viszont egyetértünk.
