Amúgy szerintem a korai filmjei a legjobbak, amikor még nem volt velős mondandó, állat, vagy környezetvédelem, sz*r poénok, csak kőkemény darabolás.
Komolyan mondom megnézni egy ilyen filmet (Nico, Őlve, vagy halva, Halálra jelölve, Törvényre törve, az első négy szerintem legjobb filmje) kábé azzal van egy szinten, mintha Garth Ennis féle Punishert olvasnánk. Mert nem az a szórakoztató, hogy milyen jók ezek a filmek, hanem, hogy milyen elborultan, abszurd módon kemények (kiherélés katanával, szemkinyomás hüvelykujjal prömier plánban, meg ilyenek).
Aztán valóban a Lángoló jéggel kezdett el szétesni minden, de szerintem a Patrióta volt az igazi mélypont (a filmet Seagal a saját birtokán forgatta !), azótta csak űber sz*r filmjei vannak.