Na akkor öntsünk tiszta vizet a vödörbe. A töréstechnikákról órákat tudnék mesélni. Annak, amit ti láttok belőle, nagyjából a 70-80%-a szemfényvesztés. A betontömb is.
De kezdjük az élettani részekkel. Az emberi szervezet öngyógyító képessége. Ha egy felület megsérül egy erős behatás (ütés) hatására, a szervezeted úgy fogja visszaépíteni a sejteket, hogy ugyanakkora behatás hatására már ne legyen (akkora) sérülés. Nagyon leegyszerűsítve ennyi a töréstechnika lényege. Ha egy felülettel törni akarsz, legyen az mondjuk az öklöd, akkor el kell kezdeni piciket ütögetni az öklödnél keményebb tárgyakat vele. Nem szabad szétverni, csak annyira, hogy fájjon. Majd megvárni, míg meggyógyul. Mindössze néhány alkalom után észrevehetően nagyobbakat tudsz majd ütni (mondjuk egy féltéglába), mint először. Ezért nagyobbakat is ütsz, hogy megint eljuss a pici felületi sérüléshez, amely után a szervezeted ismét csak keményebbre fogja visszaépíteni az adott felületet. Ez így megy tovább, és tényleg elképesztő keménységet el lehet érni ezzel, mind a csont, mind az izom területén (ellenben ízületen nem, szerencsére - ez a kisebb emberek egyetlen esélye). Az én egyik mesterem még a 70-es évek végén edzett, amikor még nem olyan nyiszlett módon edzettek az emberek, mint ma. A keményítés volt az egyik kedvence, képes volt a teljes 3 órás edzés alatt folyamatosan ütni ugyanazzal a felülettel a falat, vagy a kemény zsákot (egyszer kidöntött egy drótkerítést tartó rücskös betonoszlopot, ami le volt ásva a földbe, addig ütötte). Pontosan tudom, meddig lehet eljutni ezekkel a törésekkel és meddig nem. A felület keménysége sokat számít a törésnél, gondoljatok csak bele, hogy ha egy téglát akarsz eltörni, mennyivel kisebbet kell ráütni egy kalapáccsal, mint mondjuk egy féltéglával.
Sorolom, mikre kell figyelni:
Cserép: ezer éves, ráhajolsz és eltörik. Bemutatón láttam, ahogy valaki tízesével tört el egy csomót. Ami nem tört el, ahhoz odamentek a kisgyerekek az utcáról és eltörték.
Deszka: nem mindegy, milyen. Például a Taek-won-dósok olyan deszkát használnak, amit keményítés nélkül is el lehet törni.
Beton: fültanúja voltam, amikor egy ismerősöm Kempó danos vizsgára ment, és egy edzőtársától megrendelte a törni kívánt betont. Nem emlékszem a pontos arányra, de 10 az 1-hez kért bele cementet. Ő maga mondta, hogy a vizsgáján 3 ilyen betonkockát kell ököllel eltörnie, méghozzá támasztás nélkül. Ez teljesen lehetetlennek tűnt számomra (amíg nem hallottam a keverési arányokat), és főleg azért, mert előtte voltam közös edzőtáborban a sráccal, és egy fába alig mert beleütni ököllel, úgy fájt neki. De a vizsgán eltörte.
Ugyanez a stílus, tévében bemutató. Asztalra betonkocka, támasztás nélkül. Ember belerúg, nem törik el, leesik a földre, ott eltörik. És végül a leggyalázatosabb: ugyanebben a bemutatóban valaki úgy eltört vagy 6 ilyen tömböt egyszerre, hogy egy másik ember tartotta a következőképpen: beleszúrtak 1-1 tűt az alkarjába, a bőre alá. Ahhoz kötöttek egy hálót, arra tették rá a tömböket. A másik úgy törte el őket, hogy a tű nem szakadt ki az ember kezéből. Mekkorát ütött rá? Semekkorát.
Láttam olyan bemutatót is, ahol 10 cserepet fejjel akartak eltörni. Nem viccelek: megfogta rongyba csomagolva az ember, az egészet a feje felé lendítette, majd 1-2 centire a fejétől ledobta a földre, ahol széttört az egész. Mindenki azt hitte, hogy már a fejénél eltört...
Amit meg a ma mindenhol látható shaolinosok mutatnak, hogy egész tömböket törnek el kalapáccsal a testükön, azt bárki meg tudná csinálni: lásd, kalapács effektus. Főleg, ha az élével ütnek rá.