Nekem az a film annyira nem jött be, mint a Ted. Soknak érzem az altesti humort, és alapvetően a történetvezetés is egy lerágott csont, a lúzer főhős és merész csaj kombóval, én ezt manapság max teljesen más, sőt legyünk őszinték realisztikusabb befejezéssel tálalnám.
A cameok amúgy jók voltak, de a Ted-et sokkal intelligensebb filmnek tartom (bizony, ez a két szó egy mondatban), egyfelől a hosszútávú viszonzott kapcsolat ábrázolása ritka a filmekben (vagy épp összejőnek, vagy épp szétmennek a szereplők, vagy csak szimplán vannak egymás mellett), Ted, mint a felnőtte válás szimbóluma nem rossz, és amúgy is mindenkinek van legalább egy ilyen haverja. Plusz a lány részéről az elfogadás, hogy a választott férfinak igen is van olyan múltja, amit nem szeretünk benne, de mégiscsak amiatt az aki, ezért kiszakítani belőle nem lehet, max megtanulni együtt élni vele.
És ezért is jó figura Ted, mivel ha ezt csak egy szimpla drogos haverral ábrázolnánk, akkor ez nem lenne az igazi, mert ugye annak igenis meg kell tanulnia önmagában tovább lépni, de a maci a főhős része.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy amúgy a humor, szituációk stb. szerintem jobban működtek.
Habár a Million Ways-nek is voltak nagyon jó pillanatai, pl. Liam Neelson minden jelenete zseniális.
Plusz a mai társadalmi jelenségekre való reflektálás a korabeli "megfelelőiken" keresztül (fénykép, bajusz stb.) szintén jók voltak benne. És több abszolút szállóige szerű mondat is elhangzik.
"Van úgy, hogy az ember csak akkor léphet tovább, ha előtte csoportosan kábítószerezik."