Most így hirtelen belegondolva egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal kevésbé lennék egészséges felnőtt, ha gyerekként nem jártam volna gyülekezetbe.
Az tök jó, ha neked bevált a gyülekezet.

Amíg nem agymosásról és anyagi lehúzásról szól, addig én sem tartom ördögtől valónak a gyülekezeteket. Nagymamám szokta nézni a Vidám vasárnapot, így néha én is belehallgatok. Néha mond nagyon vicceseket a bácsi (pl az erőszakos videójáték- és filmgyűjteményem alapján elvileg dugig van démonokkal a szobám

), de igazából nem tűnik annyira gáznak a műsor. Sőt, maga az ötlet, hogy egy zenés, koncerttel tarkított, vidám hangulatú modern stúdióban tartanak prédikációt, szerintem jó. Sokkal jobban vonzza a fiatalokat, mintha egy templomban kéne ájtatoskodni. (Mondjuk arra kiváncsi lennék, hogy mennyibe fáj egy belépőjegy a műsorra.)
Nálunk a családban nagymamám kivételével mindenki ateista, így rám nagymamámról ragadt a vallásosság. De ez sosem volt erőltetve, nem volt szigorú nevelés jellegű, kábé annyi volt hogy néha mesélt Istenről meg a Jézuskáról, szóval viszonylag laza volt. Amikor felnőttem, akkor a tapasztalataim alapján kialakult bennem egy egyéni vallási szemlélet. Nem vagyok mély vallásos, de valamilyen szinten hiszek. Nem tagadom Isten létezését (igaz, nem feltétlenül olyan formában képzelem el őt, mint a szokásos bibliai megjelenítése), viszont nem értek egyet mindenben a vallási tanokkal sem és valamelyest egyházellenes vagyok. (Lehet, hogy ezért pokolra fogok kerülni, de vállalom a kockázatot.

) Én a
személyes Isten - ember kapcsolatban hiszek, véleményem szerint nincs szükség az egyház közvetítésére. Önmagában nem feltétlenül baj, hogy léteznek egyházak, nem is lenne gondom velük, ha nem élnének/éltek volna vissza a hatalmukkal. De a katolikus egyház körül annyi botrány volt, hogy egyszerűen kiábrándultam belőle, ahogy a papokból is. Nagymamám régen járt templomba, sokszor panaszkodott, hogy a pap politizált a mise alatt - na én az ilyen papokat páros lábbal rúgnám ki a templomból.
Úgy vagyok a vallásokkal, hogy a tanaik általában erkölcsi útmutatásnak tök jók, mindazonáltal - amíg nem lesz egyértelmű bizonyíték Isten létezésére - valószínűleg a tanaikat emberek írták, így aszerint is kell kezelni, nem szabad mindent szó szerint elfogadni. Jó, hogy léteznek vallások, de azért józan ésszel kell viszonyulni hozzájuk, és egymás vallását kölcsönösen tisztelni kell.
Nem mellesleg ritka az olyan szülő, aki direkt rosszat akar a gyerekének, vagyis legyen bármilyen "rossz" egy vallás, csak mi gondoljuk agymosásnak, negatívnak, nyilván maga a szülő, aki ebben nőtt fel és boldogabb benne, jót akar vele a gyerekének.
Ez nagyon jó meglátás, tény hogy nagyon relatívak ezek a dolgok. Amit mi furcsának, vagy akár károsnak gondolunk, azt lehet, hogy tényleg jó szándékkal csinálja a szülő, csak ő maga sem tudja hogy adott esetben rossz, amit csinál.
Az a gyerek még mindig eldöntheti kamaszként, hogy jó-e az neki, vagy sem, hiába van úgymond belenevelve.
Igen, csak kérdés, hogy addig milyen lelki károkat okoz a szülő a gyereknek egy elnyomó, rossz vallásos neveléssel. Erről mindig a Carrie c. horrorfilm jut eszembe, ahol a bigott vallásos anya a nevelésével tönkretette a lánya életét.
Másfelől szcientológusokat képes vagyok lerázni.
Miért, a jehovásokat tényleg olyan lehetetlen lerázni, mint ahogy a paródiákban is bemutatják?

Nem nagyon találkoztam velük még.

(Szcientológusok se próbáltak még leszólítani - szerencséjükre.) Különben az erőszakos hittérítést is ellenzem. Úgy gondolom, hogy ha egy vallás elég jó, akkor az erőszakoskodás nélkül is megtalálja a saját bárányait (és itt nem agyatlan birkákra gondolok).
…akiknek ugyanúgy vannak isteneik. Előbbieknek több, mint az összes fő vallásnak együttvéve (átvették a hindukat, plusz hozzávágtak még pár sajátot, köztük a vallásalapítójukat, akinek nem tudom megjegyezni a valódi nevét).
Ó, a buddhizmusról volt szerencsém írni egy esszét, van egy könyvem is hozzá. Az a vallás az egyik legjobb példa, hogy mennyire emberek által manipulált dologról van szó, gyakorlatilag négy nagy történelmi szakaszra osztható, és mindegyik szakaszban egy csomó mindent átírtak, megváltoztattak és kibővítettek a tanokban az aktuális divat szerint.

A legdurvább az volt, amikor írtak teljesen új vallási tekercseket, és bekamuzták, hogy ezek a tekercsek az eredeti buddha 500 évvel ezelőtt írt iratai, csak épp eddig valami rejtekhelyen porosodtak, és most tök véletlenül előkerültek.

Amúgy amíg nem ismertem a buddhizmust, azt hittem, tök jó dolog, de mikor volt szerencsém elolvasni, hogy mi volt az eredeti alapelve, totál kiábrándultam. Ilyen pesszimista f*szságot még nem láttam.
A modernkori buddhizmust nem igazán ismerem (odáig nem jutottam el az esszéírásban

) de mivel nagyon sokat változtak a tanaik a történelem során, így el tudom képzelni, hogy a modern buddhizmus normálisabb, mint az eredeti volt. (Egyszer elolvasom azt a fejezetet is a könyvben.

)
Buddha nem isten.
Valóban nem volt az, és az eredeti tanok szerint sem isten, de úgy 500 évente, amikor
megreformálták átírták a tanokat, fokozatosan mitizálni kezdték a személyét, egészen odáig, hogy az új szövegek már istenszerű természetfeletti lényként írták le.
Az ellen vagyok, hogy félelemmel taníts és terelj. Az "Istennek nem tetszik", "Isten haragudni fog rád", "Isten megbüntet érte", "Istennek így tetszik" szerintem nem pozitívan nevelnek.
Valóban, ez szerintem is helytelen.